A testtömegindex (BMI) gyakran pontatlan eredményt ad, viszont Arkhimédésznek köszönhetően van egy megbízhatóbb, bár kissé körülményes megoldás.
A testtömegindexet, ismertebb nevén BMI-t régóta használják a túlsúly és az elhízás megállapítására, ám egyre szaporodnak az érvek ellene, sokak szerint ugyanis az 1972-ben megalkotott mérőszám fölött eljárt az idő, mert nem tükrözi megbízhatóan az egészségi állapotot.
A testtömegindex nem túl megbízható
A neves The Lancet című orvosi folyóiratban januárban publikáltak egy jelentést, amely feltárja a BMI (angolul: Body Mass Index) hibáit. A tanulmány szerint a testtömegindex gyakran alul- vagy túlbecsüli a páciens testzsírját, ezért nem alkalmas az elhízás megállapítására, és nem helyettesíti a klinikai értékelést.
Egy korábbi vizsgálatból kiderült:
ha az elhízást a BMI-érték helyett a magas testzsírszázalék alapján állapítanák meg, akkor a normál BMI-vel rendelkező férfiak 15-35 százalékát elhízottnak minősítenék.
Másrészt a testtömegindex által túlsúlyosnak ítélt emberek fele, valamint az elhízottak több mint negyede valójában egészséges. Lássuk, mit is takar valójában a BMI!
Hogyan lehet kiszámolni a BMI-t, és mit mutat?
A BMI-t úgy lehet kikalkulálni, ha a kilogrammban mért testtömeget elosztjuk a testmagasság négyzetével. A kapott szám megmutatja, hogy valaki sovány, normál testsúlyú, túlsúlyos vagy elhízott-e. Ha kíváncsi vagy a saját BMI-értékedre, számolgatás helyett az a legegyszerűbb megoldás, ha egy online BMI-kalkulátort használsz, például azt, ami a Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége által fenntartott Okostányér oldalán található.
Felnőtteknél így értékelik a testtömegindex eredményét:
- 18,5 alatt: sovány
- 18,5–24,9: normál
- 25–29,9: túlsúlyos
- 30 és fölötte: elhízott
Bár az igaz, hogy a túlsúlyos és elhízott embereknek jellemzően magasabb a testtömegindexük,
a legfőbb gond, hogy a BMI nem tesz különbséget az izom és a zsír között, miközben a felesleges testzsír jó előrejelzője a szívbetegségek kockázatának.
A szakemberek azt javasolják, hogy a testtömegindex helyett más mérésekkel kellene meghatározni a túlsúlyt és az elhízást. Ilyen például a testzsír közvetlen mérése, de az is elfogadható megoldás, ha a BMI-t kiegészítik legalább még egy, a páciens fizikai méreteire vonatkozó méréssel. Ez lehet a derékkörfogat, a derék-csípő aránya vagy a derék-magasság aránya, de ezeket is az életkor, a nem és az etnikai hovatartozás szerinti határértékkel kell figyelembe venni.
Hierón arany koronája és Arkhimédész fürdője
A testzsír pontos meghatározására több módszer is létezik, de az egyik legérdekesebb eljárás alapelve több mint kétezer évvel ezelőttre, az ókori Görögországba nyúlik vissza. A legenda szerint Kr. e. 250 körül II. Hierón, a Szicíliában található görög polisz, Szirakusza királya azt gyanította, hogy a koronája nem színaranyból készült, és az ötvösmester átverte, mert ezüstöt is használt.
A király Arkhimédész görög természettudóst bízta meg azzal, hogy kiderítse, valóban tiszta aranyból van-e a koronája. Mivel bármilyen mintavétel tönkretette volna az uralkodói fejdíszt, Akrhimédésznek más módszert kellett kitalálnia. Arra jött rá, hogy ki kell számolnia a korona sűrűségét, ami ha kisebb, mint az aranyé, akkor az ötvös átverte a királyt. Az arany sűrűségét könnyen meg lehetett határozni úgy, hogy egy szabályos alakú tömbnek kiszámították a térfogatát, majd lemérték a súlyát. Ez alapján már egyszerű volt a sűrűség megállapítása, csak a tömeget kell elosztani a térfogattal.
A korona súlyának lemérése nem okozott gondot, de a szabálytalan alakja miatt a térfogatának megállapítása lehetetlennek tűnt. A problémát Arkhimédész a történelem egyik leghíresebb fürdésével oldotta meg – legalábbis a legenda szerint. Mikor egy nap beült a vízzel teli dézsába, felfigyelt arra, hogy a víz egy része túlcsordult. Rájött, hogy egy vízbe merített tárgy által kiszorított víz mennyisége megegyezik a tárgy térfogatával. Vagy ahogy a közismert mondókából ismerjük:
Minden vízbe mártott test a súlyából annyit veszt, amennyi az általa kiszorított víz súlya.
A feljegyzések szerint Arkhimédész annyira megörült a felfedezésnek, hogy kiugrott a kádból, és csuromvizesen, anyaszült meztelenül rohant végig az utcán „Heuréka!” („Megtaláltam!”) kiáltással. Ezután már viszonylag egyszerűen meg lehetett állapítani, hogy a korona nem színaranyból készült, mivel több vizet szorított ki, mint az azonos súlyú aranytömb. Bár kicsi a valószínűsége, hogy mindez pontosan így történt, a görög természettudós felfedezését ma már Arkhimédész törvényeként ismerjük.
Testzsírszázalék meghatározása hidrosztatikus méréssel
És hogy jön mindez a BMI-hez meg az elhízáshoz? Úgy, hogy az arkhimédészi elven alapul a testzsírszázalék meghatározása az úgynevezett hidrosztatikus mérés során. Lényege, hogy a páciens tömegét megmérik egy normál mérlegen a szárazföldön, ezután egy kis medencében, teljesen alámerülve, a víz alatt is elvégzik a súlymérést – utóbbi egy mérleghez csatlakoztatott víz alatti széken történik.
A két súlymérés közötti különbségből kiszámítható a vizsgált személyre a vízben ható felhajtóerő, a test térfogata és sűrűsége. Mivel a zsír könnyebb, mint a csontok és az izmok, kikalkulálható a testzsír százalékos aránya.
Bár léteznek modernebb, például kettős röntgensugárral működő testösszetétel-mérések is, a hidrosztatikus módszerrel is igen pontosan meghatározható a testzsírszázalék, és azt leszámítva, hogy vizes lesz az ember, nincs mellékhatása. Nyilvánvalóan nem olyan egyszerű megoldás, mint a BMI, de ez a 2000 éves trükk sokkal jobb eredményt ad.
Tudod, mi az a szexualizált súlygyarapodás? Ha nem, olvasd el, hogyan lehet elhízni a szeretettől.
