Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A demencia elleni globális harcban tévedünk, ha a megoldást csak a gyógyszeres kezeléstől várjuk. De még annál is többet tehetünk mentális képességeink karbantartásáért és kognitív képességeink romlásának megakadályozásáért, mint az egészséges táplálkozás és a kellően frissen tartó testmozgás. Ha mi magunk saját életünkben már el is késtünk ennek a csodamódszernek a bevetésével, gyermekeink esetében talán még nem késő gondoskodni róla.
A kétnyelvűségre korábban úgy tekintettek, mint bizonyos fejlődési folyamatok lassító vagy gátló tényezőjére. Féltek attól, hogy egy kétnyelvű gyermek lassabban fog megtanulni beszélni, keverni fogja a nyelveket, netán a fejében hozzájuk társuló fogalmakat is annak a káosznak a következtében, amit a több nyelv együttes használata okoz nála.
Az elmúlt néhány évtized meghozta a kétnyelvűséget rehabilitáló paradigmaváltást, sőt a tudományos érdeklődés középpontjába helyezte az amúgy egyáltalán nem új keletű jelenséget és az a szerint felnövő személyeket, s azóta a kétnyelvűségnek egyre több és több előnyét sikerül kutatások segítségével igazolni.
Arra sosem volt szükség, hogy tudományosan bizonyítsák a kétnyelvűek kulturális sokszínűségét, munkaerőpiaci előnyeit két vagy több nyelv anyanyelvi szintű ismeretével, vagy akár egy utazás során tapasztalt könnyebbségeit, de mára már tudjuk, hogy számos egyéb tényező miatt is kifejezetten ajánlott lenne. Tulajdonképpen a kétnyelvűséget receptre kellene felírni!
Gazdag szókincs
A két különböző nyelvben használt más és más kifejezések automatikusan alkalmazásra kerülnek mindkét nyelvben, így észrevétlenül frissül és bővül mindkettő aktív szókészlete.
Árnyaltabb megfogalmazás
Mivel az eltérő nyelvek különböző megfelelőket használnak ugyanannak a jelenségnek a leírására, a kétnyelvű beszélőknek széles szókészlete miatt rendelkezésére állnak kellő mennyiségű, árnyalatnyi különbségek kifejezésére is alkalmas rokon értelmű szavak, hogy gondolataikat a lehető leghívebb formában öntsék szavakba. Gazdag és változatos jellemzési repertoárjuk hű jelentéstartalom kifejezéséhez segíti őket, az esetleges félreértések elkerülésére alkalmasabbá teszi a kétnyelvű beszélőket.
Gyorsabb gondolkodás
Gyorsabb információfeldolgozásra és gondolkodásra készteti őket, ami sok helyzetben előnyt jelent.
Jobb döntések
Megfontoltság, átgondoltság, jó mérlegelési képesség jellemzi őket, hiszen minden döntést tudat alatt mindkét nyelven végigfuttatnak fejben. Vagyis önkéntelenül is legalább kétszer végiggondolják a döntéshez szükséges információkat, így a végeredmény megalapozottabb az esetükben.
Késlelteti az Alzheimer-kórt, és a gátolja a demencia kialakulását
Ha a fentiek még nem lennének elegendők, akkor felfrissítjük azt a tézist, hogy a kétnyelvűség késlelteti nem csupán a demencia elhatalmasodását, de az Alzheimer-kór kialakulását is képes akár öt évvel is kijjebb tolni időben. A kór kialakulásától ugyan nem véd meg, de a kétnyelvűség már ezzel a jelentős késleltetéssel is jóval többre képes, mint a legtöbb gyógyszer e téren.
Hogy neveljünk kétnyelvű gyereket?
A vegyes házasságok az országok közötti határok elmosódásával, a multinacionális cégek elterjedésével, a nemzetközi mobilitás elősegítésével egyidejűleg egyre gyakoribb jelenséggé válnak. Az azonban, hogy egyre természetesebb, még nem jelenti azt, hogy egyre könnyebb is. Vegyes házasságban élő szülők a következőkben fogalmazták meg kérdésünkre a kétnyelvű nevelés nehézségeit és fortélyait:
„A következetességen múlik minden, de nagyon nehéz szilárdnak és eltökéltnek maradni, amikor az ember kimerült és a túlélésért küzd a hétköznapokban. Ha viszont engedünk a kísértésnek, és a kisebb ellenállás felé megyünk, elindul a lavina, és nincs megállás. Sok erő és kitartás kell, de ha az lebeg a szemünk előtt, mit nyer vele a gyerek, megéri” – meséli a vegyes házasságban két gyermeket nevelő Tamara.
„A feleségem és én is kétnyelvű családban nőttünk fel, én Svájcban, ahol ez szinte természetes, a feleségem Magyarországon” – avat be Etienne. „Azt hiszem, ez előny volt, hiszen mindketten tudtuk, milyen, és mivel jár. Értjük és megértjük, hogy néha nem értjük, amit a másik beszél a gyerekkel, de oka van, és így kell lennie. Nekünk ez nem nehézség így, de aki egynyelvűként nőtt fel, az talán rosszul érzi magát, ha a társa »kizárja« a kommunikációból. Ott nagyobb empátiára van szükség a szülőktől, de ez is, mint a legtöbb befektetés, megéri.”
Szimulálva is lehet?
Az előnyök ismeretében olyan családokban is meg szokták kísérelni a két nyelv használatát, ahol egyébként azonos nyelvet beszélnek a szülők. Egy erős nyelvtudás, esetleg munkahelyi közegben begyakorolt idegen nyelv akár megfelelő alapot is jelenthet arra, hogy kétnyelvű csemetét próbáljunk „mesterségesen” faragni egynyelvű családunkban. A tapasztalat azonban azt mutatja, ezek a kísérletek rövid idő után kudarcba fulladnak. Erről a nyelvtanár így vélekedik:
„Még a valódi kétnyelvű családokban is áldozatos betartani az egy szülő egy nyelv elvét, de mesterséges keretek között még nehezebb. Ha a szülő nyelvhasználata nem teljesen automatizált, annyira mesterkéltté teszi a kommunikációt gyermekével, hogy előbb-utóbb feladja. A gyerek is másként éli meg a helyzetet, ha közben észleli, hogy ez csak egy »játék«, amit vele játszatnak, de apa vagy anya a boltban már tud magyarul, csak ha vele beszél, akkor nem. Rosszul elsült helyzetben még azt is hiheti, direkt kiszúrásból, büntetésből beszél »máshogy« vele az idegen nyelvet használó szülő” – figyelmeztet Simon Éva nyelvtanár.
