Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
„Nem a ruha teszi az embert.” Persze hogy nem. De külsőségekre (túl) sokat adó világunkban a férfi(as) megjelenés kapcsán bizonyos képzettársítások villannak be, mint például egy régi Marlboro-reklám atlétatrikós, denimfarmeres, duzzadó izomzatú flegma macsója, vagy egy elegáns gentleman, akinek erős bicepszén megfeszül fehér inge, amint drága óra ékesítette karjával épp átnyújt szíve választottjának egy vörös rózsát. Apropó, rózsa! Azt gondoltuk volna, hogy a rózsaszín viseletek hagyományosan éppen a férfiasságot jelképezték?
A női divat egyben egyfajta történelmiség, olyan mérföldkövek jelölte evolúció, mint Kleopátra ékszerei, a beteges fűzőhájpolás és egerek lakta rizsporos parókák, vagy Coco Chanel úttörő munkássága a praktikum és a kényelem bátor fókuszba állításával. A férfidivatnak is megvannak ezek a nevezetes csomópontjai, amelyek ráadásul olyan tradicionális férfiviseleteken át vezettek, melyek mára a női divat alapelemei…
- A világhíres divatházak kifutóin ma már szinte nem is újdonság szoknyában a férfi.
- A gizda rapper hatalmas aranyfuxokat visel, karkötőket és gyűrűket, hozzá óriási (mű)szőrme bundát.
- A cool, hipszter, értelmiségi fiatal, élére vasalt bokalengő nadrágja olyan szűk, vékony a lábán, hogy szinte rátapad, és akkor igazán trendi, ha láthatatlan bokazoknival húz hozzá bőrcipőt.
- Az egyre nagyobb teret hódító, színes és változatos sneakerek szinte uniszex viseletek, ahogy az oversize kapucnis pulóverek vagy steppelt dzsekik is.
„Ahogy mai modern társadalmunk egyre több mindenben törekszik a férfi és nő közti különbségek tompítására, úgy öltözködési szokásaink is egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Mégis, a nemek közti határvonalat elmosó, uniszex öltözet nem újkori divathóbort, vagy a lusta kortárs tervezők praktikus találmánya. Éppen ellenkezőleg.
Érdemes megjegyezni, hogy Európában egészen a 14. századig húzódott, míg elkezdtek nemi megkülönböztetést tenni a férfiak és nők alapvető ruhái között. Ezt elsősorban a szabászat fejlődése hozta. A tunikák és szoknyák rövidebbek és feszesebbek lettek, ami a férfiaknak szánt harisnyák bevezetéséhez vezetett” – mondja a férfidivat férfiasságáról beszélve Szilassi Márton, a London College of Fashionön diplomát szerzett divatszakértő, számos, jegyzett londoni divatbemutató munkatársa, aki neves divatházak képviseletében a brit királyi család öltöztetésében is aktívan részt vehetett.
Mennyire kell pasisnak lennie a férfi viseleteknek? Egyáltalán, vajon mi alapján definiálunk egy öltözetet ma, a 21. század 20-as éveiben maszkulinnak?
Legtöbben a „férfidivat” hallatán egy jól szabott öltönyre asszociálnak, esetleg a luxusmárkák kifutóinak viseleteire, de mindenesetre inkább maszkulin szabású és árnyalatú ruhadarabokra. Szembejön velünk az utca embere, és azonnal van megjelenésének férfiasságáról benyomásunk. Talán nem tévedünk nagyot, ha azt álltjuk, hogy átlagban a férfias divatskálán jó helyezést elérő úriember képzeletünkben egymáshoz passzoló, kékesszürkés zakót és nadrágot visel, bőrcipővel. De mi történik akkor, ha ugyanez az illető sötét helyett, mondjuk, egy pink színű öltönyben jön szembe? Vajon kinél milyen számot érne el ugyanezen a skálán, és miért? Pedig…
Férfias szín a pink? Hiszen még meg sem születik egy kisbaba, már bespájzolnak a szülők a fiúknak a világoskék, lányoknak a babarózsaszín szettekből…
Valóban, manapság kevéssé azonosítjuk a rózsaszín bármely árnyalatát a férfiak ruhatárával, azonban ez nem mindig volt így. A 18. században például a férfiasság jelének számított rózsaszín, hímzett selymet viselni. Ennek oka a vagyon és a hatalom fitogtatásán túl abban rejlett, hogy a rózsaszín a vörös szín árnyalataként volt számontartva, ami pedig „háborús” színként egyenesen a férfiasságot szimbolizálta.
A férfidivat-történet több viseletet is átörökített a női ruhatárakba, ma már mégis, eredeti, vagyis férfi viselőjükön hatnának különösen…
A 17. század végére, például, egyre népszerűbbé vált az európai arisztokrácia férfi tagjainak körében a magasabb sarkú lábbelik viselete. Az eredetileg perzsa mintára átvett „trend” hamar a férfiasság és katonai vitézség szimbólumává vált. A leghíresebb magas sarkút viselő férfi XIV. Lajos francia király volt, akinek uralkodása alatt minél magasabb, illetve vörösebb sarkú volt egy férfilábbeli, viselője annál nagyobb befolyással rendelkezett.
Ekkoriban, talán nem is annyira meglepő módon, a férfidivat igencsak hiú, mai szóval élve már-már „piperkőc” volt. Ennek egyik főbb megnyilvánulása a (férfi) láb formájának hangsúlyozása volt, melyet nemcsak a magasabb sarkú cipők, de a szűk, sok esetben színes harisnyanadrágok is segítettek. Ha pedig még messzebbre tekintünk vissza az emberi társadalmak relatív rövid idővonalán, az ókorban például mindennapos viseletnek számított a férfiak körében bizonyos „szoknyaszerű” öltözetek hordása: Egyiptomban az ágyékkötő, a görög-rómaiak körében a tóga dívott. Az ipari forradalom kezdetével a férfiak hivatalosan is felakasztották szoknyáikat, és két-három részes öltönyökre cserélték. Talán azóta nem is látott a világ annyi férfit szoknyában, mint most.
De hogy viszonyul egy férfi, illetve társadalmunk napjainkban egy szoknyás férfihoz?
Még idegennek tűnik, hogy az utcán szembejöjjön velünk egy szoknyát viselő úriember, de a divatvilág ezt mára már máshogy értékeli. Az utóbbi években számos divatmárka kifutóján láthattunk férfiaknak tervezett szoknyákat, illetve stílusukkal bátrabban kísérletező hírességeket a vörös szőnyegen, mint például Brad Pitt, Billy Porter, Oscar Isaac vagy akár Harry Styles.
Mi jöhet még?
Deréktól felfelé egy másik ruhadarab, amiről azt gondolnánk, ez aztán tényleg a hölgyeknek lett megálmodva: a „crop top”, magyarul rövid top, haspóló. Bármilyen meglepő is, de
ez a hasakat, izmokat és köldököket megvillantó ruhadarab eredetileg a férfiaknak szánt viselet volt.
A fazon a '80-as évek Amerikájában született, azon belül is egy tesztoszterontól túlfűtött helyen, a futballmeccsek öltözőjében. Ezért aztán (egy rövid ideig) mi sem lehetett volna férfiasabb, mint férfiként haspólóban járkálni, amit elsősorban sportolók viseltek. A póló elsődleges célja a test hőjének egyenletes eloszlatása és sportolás közben a szellőzés biztosítása volt.
Az új trend hamarosan utat tört a pop világába is. Láthattuk hasonló pólóban Will Smitht Kaliforniába jöttem című filmjében, Prince-koncerten vagy éppen Mark Wahlberg fiatalkori Calvin Klein-plakátján.
Miután az akkori férfidivat kivetette magából a hasonló szabású pólókat, több mint két évtizeden át a hölgyek élvezhették szellős könnyedségüket, mára azonban újból egyre több bátor és stílusát merészebben vállaló híresség ölti fel ezt az egyszerű és kényelmes darabot (Harry Styles, Jacob Elordi, Troye Sivan, Lil Nas X).
Határt kell-e ennek szabni?
A férfiak gardróbja, mondhatni, modern kori reneszánszát éli. A felsorolt trendek közül persze nem minden szivárog majd át a hétköznapi utcai viseletbe, de biztosan számíthatunk még meglepetésekre a jövőben, s hiszem, hogy a fentebb említett férfiassági skálán első helyezést elérő úriember hamarosan az lesz, aki bátran és magabiztosan viseli férfiasságát egy kevésbé megszokott outfitben is.
