Már Egyiptomban is használtak a tamponhoz hasonló eszközöket a nők: a menstruációs eszközök, így a tampon is hosszú utat jártak be addig, míg ma ismert formáikat elnyerték.
Skóciában már ingyen juthatnak hozzá a nők a menstruációs termékekhez, melyek használatával menstruációjuk ideje alatt a legtöbben ugyanúgy élhetik életüket, mint más napokon.
Persze a boltok polcain található termékekért még a skót nőknek is fizetniük kell, de önkormányzatokon és oktatási intézményekben elérhetők az ingyen tamponok és egészségügyi betétek is.
De milyen formában léteztek ezek egykor, és milyen evolúció végén jutottak el a ma már applikátorral vagy szárnyakkal felszerelt tamponokig vagy a tanga szabásvonalát is hűen kísérő betétekig?
Tampon a régmúltból
Az egyiptomi nők tamponjai papiruszból készültek, a görög és római asszonyok pedig fatampon köré helyezett nedvszívó anyaggal vészelték át ciklusuk első napjait. Japánban a papír volt a megoldás, az amerikai őslakosok pedig mohát és állati bőrt vetettek be. Mindenki azt használta, ami a leginkább elérhető volt számára – ezek teljesen természetes anyagok voltak.
A kezdeti tamponokra és egyéb segédeszközökre ugyanakkor jóval kevesebbszer volt szükségük, mint a mai nőknek. Ennek két oka van, de egyik sem olyasmi, amin meg kellene lepődnöd:
egyrészt ma sokkal fiatalabb korban kezdenek menstruálni a lányok, mint annak idején, másrészt a születésszabályozás vívmányainak köszönhetően kevesebb gyermeket szülnek,
ezáltal kevesebb menstruációjuk is marad ki. Jó darabig tehát nem is volt olyan nagy az igény arra, hogy átgondoltabb termékek szülessenek: a sok terhesség és szoptatással eltöltött idő alatt a nők ritkán találkoztak vérrel a fehérneműjükön.
A betétek története
Az 1800-as években azonban üzleti lehetőséget láttak meg a menstruációban, a Lister’s Towels pedig 1896-ban piacra lépett az első eldobható betéttel. Ez eredetileg a szülő nőknek adott csomag része volt, mely a posztpartum vérzéssel való megbirkózást segítette. A nők azonban rájöttek arra, hogy ugyanezt a terméket használhatják menstruációnál is – így végre nem véres rongyokat kellett kiszedniük alsóneműjükből, hanem eldobható, ezáltal diszkrétebb termékeket vihettek magukkal.
Menstruációs bugyit is készítettek már ekkor is: igaz, ez leginkább a mosható pelenkákra hajazott robusztus gumi külsejével.
A huszadik század egy kifejezetten véres eseménye komoly változást hozott a menstruációs termékek terén. A II. világháború alatt észrevették, milyen jól szívja a cellulóz a vért – a Kotex pedig ebből kezdett eldobható, de még nem ragasztószalagos hátoldalú betéteket gyártani.
A kehely sem modern hóbort
A harmincas években Leona Chalmers szabadalmaztatta a menstruációs kelyhet, Dr. Earle Haas pedig a tampont. A szabadalmat a Tampax vásárolta fel, majd elkezdte gyártani az első modern tamponokat is. Elsőként az úszók és a táncosok kezdték használni ezeket – élvezték, hogy teljes mozgásszabadságot kaptak, nem kellett mindenféle kapcsokkal és egyéb eszközökkel rögzíteniük a betéteket alsóneműjükhöz.
A szűz nők azonban maradtak a betéteknél, melyeket erre a célra fejlesztett övvel csatoltak fel. Ők nem tudtak profitálni az olyan találmányokból, mint az előre síkosított tampon, mely az elképzelés szerint a még az eszköz használatában tapasztalatlan nők számára is könnyű felhelyezést tett lehetővé.
Az öntapadós betétek forradalma
A hatvanas-hetvenes években aztán végre megszülettek a ragasztócsíkos betétek, valamint elkezdték a tamponokat a még szűz nők számára is népszerűsíteni.
Igaz, volt néhány elhajlás is ebben az időszakban: illatosított tampon, valamint poliészterből készült változat is a piacra került: az utóbbi kapcsán ismerte meg a világ a toxikus sokk szindrómát.
Be is vonták a piacról.
Megjelentek az organikus tamponok is, az innováció pedig azóta is folyamatos: applikátorral árult, kis szárnyakkal készített, minél áramvonalasabbra tervezett változatok jelennek meg. A betétek igyekeznek a pamut puhaságát nyújtani. A tisztasági betétek a legkülönbözőbb bugyifazonokhoz illeszkednek, illatosított változatban igyekeznek megnyerni minket, hogy megvegyük őket – s közben a modern fogamzásgátlásnak köszönhetően van, aki nem is igazán menstruál. Ugyanakkor visszatértek a kelyhek, mosható betétek és menstruációs bugyik: ma már rengeteg lehetőség közül választhatunk.
A menstruáció sem szitokszó többé: száz éve a betétmárkák nevét sem nagyon akarták kimondani a nők, mára viszont a menzeszről beszélni többé nem szégyen. A menstruációs szegénység azonban továbbra is velünk él: máig vannak, akik rongyokra vagy vattára kényszerülnek, esetleg semmit sem tudnak használni vérzésük idején. Itthon is sok lányt érint a szegényebb rétegekből a jelenség, melynek felszámolása fontos feladat lesz a női esélyegyenlőség soha el nem fogyó teendői közt.
