A minőségi core-edzés két alaptípusa a látványos és érezhető eredményekért

Olvasási idő kb. 5 perc
Google Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!

Számos mozgásforma kapcsán emlegetjük a core-t, vagyis testünk „magját”, izomfűzőnket. Az ezzel kapcsolatos két alapfogalmat, vagyis a core-erősítést és a core-stabilitást viszont már nem mindig tudjuk egyértelműen beazonosítani. Most elmondjuk, melyik micsoda, és mikor melyikre fektetjük a hangsúlyt.

Mi a különbség a core stabilitása és a core ereje között? Manapság, amikor a core működésének jelentősége már az azt megillető központi helyet foglal el az edzéstervezésben és célkitűzéseink kijelölése során, érdemes árnyalni a képet, ugyanis a két fogalom ugyan elméletileg összekapcsolódik, a gyakorlatban azonban mást jelentenek, és másként is kell közelíteni hozzájuk edzéseink felépítése során. 

A core-edzés a törzs izomzatának edzését foglalja magába, azonban az erő és a stabilitás két olyan képesség, melyek módszertanilag jelentős különbséget mutatnak.

A stabilitás szó maga is azt jelenti, hogy a mozgásnak valami ellenáll. Esetünkben az ágyéki gerincszakasz áll ellen a mozgásnak a környező izomzat (elsődleges és másodlagos stabilizáló izmok) segítségével.

Ennek ellenpárja a core erősségének kérdésköre: edzése, vagyis az izomerő fejlesztése gyakran épp az ágyéki gerincszakasz mozgatásával valósul meg, például a klasszikus izolált hasizomgyakorlatok, hasprések során. 

Core – izomfűző – erőközpont

A gerincünket körülvevő és azt stabilizáló izomcsoportok alkotják a törzsünk „magját”, azaz a „core”-t, a központot. Szemléletes kifejezéssel ezeket izomfűzőnek is hívjuk, hiszen aktívan bekapcsolva ez tartja stabilan a gerincoszlopunkat: felel a helyes testtartásért, illetve a gerincünk többirányú és megfelelő mértékű mozgásáért egyaránt. A pilates módszere ugyanezt „erőközpontnak” nevezi, rávilágítva arra, hogy a gerincet stabilizáló izmok működése létfontosságú a teljes testünk egészséges mozgásának, erejének, teherbírásának szempontjából.

Mely izmok látják el ezt a feladatot?

A legmélyebben a gerincnél futó gerincfeszítő izmok, a hasizmok rétegei (nevezetesen a haránt hasizom, külső és belső ferde hasizom, egyenes hasizom), az ágyéki szakaszon a négyszögletű ágyékizom, a sokbahasadt izmok, alulról a medencefenék izmai, felülről pedig a rekeszizom.

Ha megnézzük az ágyéki gerincszakasz mozgásterjedelmét, érdekes következtetésekre juthatunk. Az előre-, illetve hátrahajlítás bizonyos mértékig működik ugyan, de semmi esetre sem esik jól kitartani sem egyik, sem másik végletet, ráadásul ezek közben a súlyok használata sem szerencsés. A rotációt, vagyis csavarodást sem jellemzően ez a gerincszakasz végzi, így ezt az irányt sem érdemes túlzásba vinni a gyakorlatok során. Az oldalra hajlítás lehetséges szöge már jelentősebb, de még mindig töredéke annak, mint amit a gerinc háti szakasza képes létrehozni. Összességében nézve az ágyéki szakasz tehát nem annyira mozgásra, mint inkább stabilizálásra hivatott. A mozgatást inkább az e feletti és alatti területek, tehát a háti gerincszakasz, illetve a csípő végzik. 

Core-erősítés

Ebben a funkcionális szempontból korlátozott mozgástartományban persze tudunk a core-t alkotó izmokra erősítő gyakorlatokat végezni, és végezzük is ezeket: az előrehajlással a haspréseket, felüléseket, hátrafeszítéssel a supermant, csavarással és oldalra hajlítással a ferde hasizmot erősítő gyakorlatokat. 

(A pontosság kedvéért azért megjegyezzük, hogy bár elsősorban a hasizmok és az alsó háti szakasz izmai szerepelnek a példákban, a „core” egyéb izmaira, mint pl. a rekeszizmokra vagy medencefenék izmaira is edzhetünk külön-külön.) 

Ahhoz, hogy ezen „core-erősítő gyakorlatok” elvégzésének egyáltalán értelme legyen, nem lehet elégszer elmondani, hogy több feltételnek kell teljesülnie:

  • Hibátlan és pontos kivitelezés. Ehhez a teljes kontroll mellett hozzátartozik a megfelelő ritmus alkalmazása is, hogy a lendület helyett a testtudat legyen a fókuszban.
  • A gerinc előzetes stabilizációja. Tilos úgy végezni a hasprést, hogy talajra visszatéréskor behomorítjuk a derekunkat (vagyis a derekunk elemelkedik a talajtól), illetve hibás úgy végezni a ferde hasizommal történő csavarást, hogy a medence és törzs jobbra-balra billeg mindeközben. 
  • Megfelelő izomegyensúly. Ha ezeket az alapvetően izolált gyakorlatokat eleve izomdiszbalansszal végezzük, a kivitelezés biomechanikája máris nem lesz ideális. Az a kisebbik baj, ha az egyenlőtlenségek fokozódnak, de a gerincre ható nyíróerők mértéke is megváltozhat. Már egy állandó derékfájás is árulkodó jele lehet az egyensúly felborulásának. 
Szóval így ne csináld a hasprést
Fotó: SrdjanPav / Getty Images Hungary

Az izolált gyakorlatok túlzott alkalmazásának másik ellenérve, hogy funkcionális értelemben core-izomzatunknak (ezen belül hasizmainknak is) épphogy rendszerként, együttesen kellene dolgozniuk. Számos gyakorlatban ez nem valósul meg, sőt, ha bizonyos hasizom-erősítéseket túlzásba viszünk (klasszikusan az egyenes hasizmot szokás, hogy „kockahasunk” legyen), az izomegyensúly még inkább felbomlik az egyik javára, míg a többi gyengévé és nehezen aktivizálhatóvá válik. 

Core-stabilitás

A core stabilizációja azt jelenti tehát, hogy olyan környezetet alakítunk ki, melyben a gerincünk esetleges elmozdulását a core-t alkotó izmokkal meggátoljuk, vagyis helyzetét stabilizáljuk. Erről az instabil környezetről részletesebben itt is írtunk már: lehet ez egy egyensúlyi helyzetben végzett gyakorlat, esetleg egy támasztópont elvétele (fél lábon állás, négykézláb támaszban egyik-másik végtag elemelése), a törzstől távol tartott súly elhúzó erejének ellenében történő stabilizálás, instabil eszköz (pl. balance board) használata, de akár egész sportágak is erre épülhetnek, pl. a korcsolya

A stabilizáló gyakorlatok alapvetően abban különböznek az erőfejlesztő gyakorlatoktól, hogy míg utóbbiakat magunk indítjuk el aktívan, a stabilizáló izommunka már csupán egy reakció, melynek során a has izomzata komplex munkába kezd az egyensúly visszanyerése végett (melynek kulcsa az ágyéki gerincszakasz mozdulatlansága), vagyis szó sincs izolált munkavégzésről. A stabilizációs gyakorlatok végső célja, hogy ezt a reagáló folyamatot reflexszerűen felépítse: vagyis amikor testünk valóban billen vagy elesnénk, ez az izommunka haladéktalanul és minél erősebben végbemenjen.

Core-erősítés vagy -stabilizálás: nem kell választanod
Fotó: Eugenio Marongiu / Getty Images Hungary

Erősítés vagy stabilizálás?

Szerencsére nem kell a voksunkat letenni az egyik vagy másik mellett: a legjobb, ha mindkettőt végezzük. Mindenesetre a fentiek alapján érdemes összefoglalni a szempontokat. 

Az erősítés relatív nagy mozdulatokat vesz igénybe, míg a stabilizáció egészen kicsi mozdulatokkal megy végbe. A nagy mozdulatokkal erőt tudunk kifejteni, míg a kicsikkel finomhangolunk. Szokás úgy is emlegetni, hogy az erősítés a „hardver”, a stabilizálás a „szoftver”. Az erősítésnek kétségkívül van létjogosultsága, azonban sikeréhez szükség van a stabilizáció meglétére, hiszen anélkül a gyakorlatokat nem tudjuk helyesen kivitelezni. Vagyis nem tudunk a „hardverre” gyúrni anélkül, hogy a „szoftver” ne futna közben. A stabilizáció kétségtelenül jobban megy, ha a core izmainknak ereje van, persze érdekes kérdés az, hogy a stabilizációban a hasizmok komplex munkája során az izmok összességében aktívabban tudnak bekapcsolni, mintha az „erő” feladatok izolált típusait csinálnánk.

A core-stabilizáció jogosultságát alátámasztandó, íme néhány példa, mit köszönhetünk neki:

  • A legalapvetőbb: balesetmentes mindennapok. Az egyensúlyvesztés, elbillenés korrigálása, esés megelőzése, sérülések elkerülése. 
  • Különösen jelentősége van ennek időskorban, az egyensúly hanyatlásával, az izomerő csökkenésével, a csontok sérülékenységének növekedésével. 
  • Hobbisportolók számára a sérülések megelőzése és a teljesítmény javítása: futók, terepfutók, teniszezők, lovaglás – gyakorlatilag nincs olyan szabadidősport, amelyben ne lenne jelentősége. 
  • Élsportolók számára a teljesítmény egyértelmű javulása választott sportágukban, hiszen a stabilizálás „finomhangolása” révén az izomzat nagyobb erő leadására képes. 
Elveszett harmónia

Elveszett harmónia

Előrendelhető a Dívány új könyve, az Elveszett harmónia, melynek segítségével megértheted, hogy a széthullás nem a vég, hanem a kezdet. Tóth Réka Ibolya saját módszerével mutatja meg, hogy a harmónia nem elérhetetlen vágy, hanem az az alapállapot, amelybe te is visszakerülhetsz. Önmagad megértése, valamint a QR-kóddal elérhető meditációk és testtudatos gyakorlatok segítenek a gyógyuláshoz vezető útra lépni, így megszabadulhatsz az ismétlődő mintáktól és a régi szenvedéstől.

Keresd a könyvet az Inda Press Kiadó kínálatában!

hirdetés

Dávid Enikő
Dávid Enikő
Oszd meg másokkal is!

Neked ajánlott

Az oldalról ajánljuk

Testem

Nem csak náthára utalhat, ha eldugult orral ébredsz: krónikus elváltozás is okozhatja

Te is úgy ébredsz szinte minden reggel, mintha betonnal öntötték volna ki az orrodat, pedig nem is vagy megfázva? Sokan hajlamosak egy egyszerű vállrándítással elintézni a hajnali orrdugulást, pedig a háttérben komoly, kivizsgálást igénylő okok állhatnak. A tünetek mögött leggyakrabban a matracunkban rejtőző poratkák, a hálószobai penész vagy a háziállatok hámsejtjei állnak, de ha a dugulást nem kíséri tüsszögés, akár krónikus orrsövényferdülés vagy nyálkahártya-duzzanat is okozhatja a bajt.

Világom

Itt írta Beethoven az Örömódát – Mátyás király és a Habsburgok is odavoltak a városkáért

Alig néhány órányira a magyar határtól fekszik egy mesebeli, biedermeier stílusú kisváros, amely évszázadokon át Európa elitjének titkos menedéke volt. Baden bei Wien kénes forrásaiért és mediterrán klímájáért már Hunyadi Mátyás és felesége, Beatrix királyné is rajongott, később pedig a Habsburg uralkodók ide költöztették át a teljes bécsi udvart a nyári hónapokra. A fenséges paloták és kilométeres parkok árnyékában azonban nemcsak a politika formálódott, hanem a kultúrtörténet is: itt, egy szerény badeni házban írta meg a teljesen siket Beethoven a világirodalom egyik legfontosabb művét, a IX. szimfóniát és az Örömódát.

Világom

Súlyos veszélyt jelenthet az Adrián ez az élőlény: mérgező tüskéje durva ízületi gyulladást okozhat

A horvátországi nyaralás legszebb pillanatait is egy másodperc alatt tönkreteheti egyetlen óvatlan lépés a sekély vízben. Az Adriai-tenger sziklás partjainál tömegesen megbújó tengeri sünök nemcsak kellemetlen meglepetést okoznak, de tűhegyes fegyvereik komoly egészségügyi kockázatot jelentenek. A bőr alá fúródó, könnyen letörő és mérgező tüskék ugyanis hajlamosak elvándorolni a szövetek között, és ha elérik a csontot vagy az inakat, súlyos, hónapokig tartó ízületi gyulladást indíthatnak el.

Offline

Ezért vált Christian Dior Coco Chanel ellenségévé

Christian Dior „New Look” kollekciója teljesen új korszakot nyitott a divatban, miközben Coco Chanel nyíltan támadta a nőies, extravagáns stílust. Két ikonikus tervező, két teljesen eltérő nőideál és egy rivalizálás, amely örökre átírta a luxusdivat történetét.

Testem

Ez a gyulladás észrevétlenül teszi tönkre a szíved: így előzheted meg

Sokan élnek abban a tévhitben, hogy ha a koleszterinszintjük és a vérnyomásuk rendben van, akkor teljesen védettek a szívinfarktussal szemben. A legfrissebb orvosi kutatások azonban rávilágítottak egy eddig háttérbe szorított, néma gyilkosra: a szervezetben megbúvó krónikus gyulladásra. Ez az alattomos folyamat belülről, észrevétlenül marja meg az erek falát, és úgy teszi instabillá a lerakódásokat, hogy az bármikor hirtelen stroke-hoz vagy szívhalálhoz vezethet – függetlenül attól, hogy mit mutat a koleszterin-laborunk.