Hova tűnik a zsír, ha lefogyunk?

Gondolkodtál már rajta, hova tűnik a felesleg, amitől nagy nehezen megszabadulsz? Nem, a zsír sajnos izommá nem alakul. Körbejártuk a témát.

Kiizzadjuk? Izommá alakul? Felszívódik? Ahhoz, hogy megértsük, mi történik az "elégetett" zsírral, a súlyleadás biokémiáját kell megvizsgálnunk. Szakértőnk, Ádám Norbert személyi edző, okleveles vegyészmérnök szerint ha kiismerjük testünk működését, még tudatosabban és hatékonyabban tudjuk formálni, fejleszteni is azt.  

Gyakran hallani olyan állításokat, hogy

ha abbahagyod a gyúrást, akkor az, amit felszedtél izomban, zsírrá fog alakulni.

"Azzal is sokan jönnek hozzám, hogy szeretnék a zsírraktáraikat izommá alakítani. A helyzet az, hogy egyik elképzelésnek sincs túl sok valóságalapja" - kezdi a szakértő. 

A kérdés azonban nem is olyan egyszerű. Találtunk egy korábbi kísérletet, amit az ausztráliai Új Dél-Wales-i Egyetem kutatói végeztek el, és amiben 150 szakembert, orvost, dietetikust és személyi edzőt kérdeztek meg, szerintük hova tűnik a zsír fogyáskor. A fele meg volt róla győződve, hogy a zsír energiává alakul. A másik fele pedig egyáltalán nem, vagy csak részben tudta a választ.

Először is nézzük, hogy miből állnak a fehérjék, a szénhidrátok és a zsírok. 

A zsírok nagy része nem más, mint szén és hidrogén (és egy kevés oxigén). A szénhidrátok szénből, hidrogénből és oxigénből állnak (innen a név is, mert az elsőként megismert szénhidrátokat fel lehetett írni, mintha szénből és vízből – H2O – állnának). 

A fehérjék aminosavakból állnak, az aminosavakban pedig szén, hidrogén, oxigén és nitrogén van (meg egy kis kén esetleg). 

Annyi már egyértelműen látszik, hogy ha szeretnénk zsírból fehérjét (izmot) csinálni, akkor a minimum az, hogy nitrogént kell hozzáadni, hiszen az nincs a zsírokban. "A valóságban a szervezetünk bizonyos aminosavakat elő tud állítani, bizonyos aminosavakat nem, ez utóbbiakat nevezzük esszenciális aminosavaknak" - magyarázza Ádám Norbert. 

Azokat, amiket elő tud állítani, kicsi, egyszerű molekulákból építi fel, például piruvátból. Vagyis minden, ami piruvátra képes bomlani, képezheti egyes aminosavak szintézisének az alapját. A zsírsavak nem bomlanak piruvátra, így ezek nem képesek „aminosavakká” alakulni ilyen módon. Viszont az aminosav- és fehérjeszintézis egy erősen energiaigényes folyamat, melyhez az energiát szolgáltathatja a zsírsavak lebontása. Így mégis egy kicsit olyan, mintha az egyikből képződne a másik. 

"Az egész folyamat fordítottja – az izomból zsír – egyszerűen nonszensz" - mondja Ádám Norbert. Ha nem edzünk, akkor a testünk elkezdi lebontani az izomszövetünket, "gondolván", hogy nincs rá szükségünk, és mert nagy az energiaigénye. Ilyenkor tehát az aminosavak jelentős részét egyszerűen elégeti a testünk, a felszabadult energiát meg hőként leadja. Nem épít belőle semmit.

Oké, de mi történik, amikor zsírt égetünk?

Nos, a zsírok lebontása egy aerob folyamat, ami azt jelenti, hogy oxigén jelenlétében játszódik le. "A zsírsavmolekulákból először 2 szénatomos egységek hasadnak le, melyek főleg hidrogént és szenet tartalmaznak. Ezt követően ezek a kis egységek belépnek az ún. citrát-ciklusba, ahol a hidrogének leszakadnak és hordozómolekulákra kerülnek. A maradó szénatomok szén-dioxiddá alakulnak. A hordozómolekulák segítségével a hidrogénatomok oxigénmolekulákkal tudnak egyesülni, melynek eredményeként víz képződik. Végső soron, amikor zsírt égetünk, akkor a zsírból vizet és széndioxidot állítunk elő, oxigén segítségével" - árulta el a szakember. Gyakorlatilag tehát az elégetett zsír egy részét kipisiljük, míg egy másik részét kilélegezzük.

Mustra