Szájon vagy orron át kell lélegezni? - erre a kérdésre keresték a választ a neurológusok egy kutatásban, melyből kiderült, hogy az orrukon át lélegző jógázók járnak igazán jól.
A New Scientist szerint a légzésüket lelassító, orron át lélegző jógázók más, „mélyebb” tudatállapotokról számoltak be, mint az azonos időközönként, de szájon át lélegző társaik, ami valószínűleg az orr belsejében található idegsejteknek köszönhető.
Tényleg megnyugtat
Az „agyhullámok” frekvenciája, azaz az idegsejtek nagyobb csoportjainak együttes, ritmikus aktivitása alvás közben a legkisebb, és akkor a legnagyobb, amikor ébren vagyunk és erősen koncentrálunk valamire.
A Pisai Egyetem kutatója, Andrea Zaccaro arra volt kíváncsi, milyen összefüggés van az orron át történő légzés és a meditáció közben valóban lelassuló agyhullámok között. Először a lassú ütemben, a résztvevők orrába pumpált levegő hatását vizsgálták meg, és a kísérletek során az agysejtek aktivitása valóban le is lassult, ami valószínűleg az orrüreg fizikai ingerekre reagáló idegsejtjeinek köszönhető.
Voltak azért prekoncepcióik is
Mindezek után 16 jógázót kértek meg arra, hogy percenként 2,5-szer vegyenek csak levegőt, méghozzá negyed órán keresztül. A csoport egyik fele ezalatt az idő alatt a száján, a másik fele pedig az orrán vett levegőt .
A résztvevőknek ezután egy kérdőívet is ki kellett tölteniük, a beszámolókból pedig, hogy az orrukon át lélegzők nagyobb változásokat tapasztaltak: sokkal intenzívebb introspektív tudatállapotról írtak, vagyis a testük kiterjedését és működését is máshogy érzékelték, mélyebben átélték a kísérlet ideje alatt, mint a szájon át lélegző alanyok.
Torzíthatott ugyanakkor a kutatók szerint az eredményeken, hogy a résztvevők a kísérlet előtt is tudatában voltak annak, hogy az orron át történő légzés a „helyes” módszer jógázás közben.
