Senki sem vágyik műfogakra, és ez sokszorosan igaz volt a régi korok emberére, akinek nem voltak olyan korszerű lehetőségei a fogpótlásra, mint amilyen megoldásokat a mai modern fogászat kínál.
Egy ókori tábornok szarkofágjában találták meg azt az eddig ismert legrégebbi szerelmes levelet, amit a feltételezések szerint 2300 évvel ezelőtt írtak. Az ereklye eredetileg gyászbeszéd lehetett, és különlegessége, hogy megnevezi a levél szerzőjét és címzettjét is.
A halszimbólum a kereszténység legrégebbi jelképe, amelyet jóval a kereszt jele előtt használtak Jézus követői – a szimbólum pogány eredetét azonban kevesen ismerik, főként, mivel kissé pikáns jelentéstöltete miatt igyekezett minél jobban elfeledtetni az egyház az emberekkel.
A történelem első név szerint ismert szerzője Enhéduanna volt, egy akkád hercegnő. Az akkád király, Sarrukín lányaként Enhéduanna nemcsak jelentős vallási, politikai és gazdasági befolyást gyakorolt, hanem rendkívüli sumér nyelvű műveivel kitörölhetetlen nyomot hagyott a világirodalomban.
Szabad polgárok is döntöttek úgy, hogy gladiátornak állnak, ami érthető, hiszen valódi kultusz épült köréjük.
A mai Irak területén, az Eufrátesz folyó partján Kr. e. 2300 környékén alapított Babilon városa rendkívül jelentős szerepet játszott az ókor történetében; az akkádok lakta metropolisz a Kr. e. 18. századtól, a legendás Hammurapi király uralkodásától vált igazi nagyhatalommá (ekkor jött létre az Óbabiloni Birodalom), és egészen a Kr. e. 4. századig virágzott. Az ókori világváros lakóinak élete azonban nem csak játék és mese volt: mai szemmel rendhagyó, sok esetben brutálisan kegyetlen szokások dívtak Babilonban, ahol a szex az élet egyik legfontosabb részének számított, a nőket pedig árveréseken árulták leendő férjüknek.
Az emberiség a történelem kezdete óta fogyaszt alkoholos italokat, a ma ismert sör és bor azonban csak jóval később került a képbe: feltalálásuk előtt a legősibb ital a méz erjesztésével létrehozott mézsör volt, melyet az ókori népek, a vikingek és a középkori Európa lakói is imádtak.
Az ókori Róma társadalmának jelentős részét alkották a polgárjoggal és szabadsággal nem rendelkező rabszolgák, akik a legkülönbözőbb munkákat és feladatokat látták el gazdáik szolgálatában. Milyen volt egy római rabszolga élete a valóságban, mit tehettek meg, és mi volt tiltott számukra, milyen kegyetlenségeket kellett elszenvedniük, és hogyan nyerhették el a szabadságot?
A római mitológia egyedi jellemzője, hogy a latinok – etruszk közvetítéssel – átvették a görögök isteneit, ugyanakkor hitviláguk – a közkeletű hiedelemmel szemben – lényegesen eltért az övékétől. De vajon mennyire ismered az ókori mítoszokat és vallásokat? Kitalálod, hogy hívták a leghíresebb görög istenek római megfelelőjét? Kvízünkben próbára teheted műveltségedet!
Minden diák ismeri a derékszögű háromszög befogóival és átfogóival kapcsolatos Pitagorasz-tételt, kevesen tudják viszont, hogy az ókor legzseniálisabb matematikusa igen színes életet élt, egy számokat istenítő szekta vezére volt, aki saját magának is isteni származást tulajdonított, a téziseire rácáfolók megölésétől sem riadt vissza, és megtiltotta híveinek a lóbab fogyasztását.
Minden idők egyik legnagyobb hadvezére, III. Alexandrosz makedón király legendás hódításaival írta be magát a történelemkönyvekbe, alakjával kapcsolatban azonban számos egyéb történet és anekdota is fennmaradt: az egyik legextrémebb sztori szerint Nagy Sándor nagyszabású ivóversennyel ünnepelte meg egyik barátja halálát, az esemény azonban végzetesen alakult a résztvevők számára.
Az ókori Róma rettenthetetlen harcosait mindenki ismeri, azt azonban kevesen tudják, hogy nemcsak férfiak, de gyakran nők is megküzdöttek egymással az arénában, a közönség legnagyobb örömére – a női gladiátorok harciasak, függetlenek és általában kifejezetten csinosak voltak, hiszen munkaadóik jól tudták, a „sex appeal” igencsak felkelti a (férfi)közönség figyelmét.
