Szülőnek lenni csodálatos, de néha elképesztően kemény. És bár egészen más nehézségekkel nézünk szembe anyaként, mint amik az újdonsült apák vállát nyomják, vigasztaljon a tudat, hogy lehetne sokkal nehezebb is.
A hangyák mindennapjaink részei. Nem sétálhatunk anélkül a szabadban, hogy ne jönnének velünk szembe, néha pedig a konyhánkban vagy a táskában felejtett tízórain is feltűnnek. Régóta és rengetegen élnek közöttünk, mégis keveset tudunk róluk, pedig kivételesen érdekes lények.
Bolygónkon az ember képes a legnagyobb horderejű pusztításokra. Életvitelünkkel nemcsak az átlaghőmérséklet emelkedéséért, a sarki jégsapkák olvadásáért és a tengerszint emelkedéséért vagyunk felelősek, de számtalan lenyűgöző fajt is a kihalás szélére sodortunk.
A bonobó anyák meglehetősen határozottan szólnak bele fiaik szerelmi életébe, akikből így háromszor nagyobb valószínűséggel válik szülő.
Idén húsvétkor a kutatók annak jártak utána, hogy miért van az, hogy nemcsak mi eszünk tojást, de az tyúkok és nyulak is lelkiismeretfurdalás nélkül fogyasztják el utódaikat.
A felvételt látva a legtöbben úgy éreztük, a vadvilág kulisszái mögé lestünk be és egy csodálatos küzdelem tárult a szemünk elé. A valóság azonban nem ilyen költői, sőt: egészen lehangoló.
Nemcsak az embereknél, de a bonobóknál is vannak bábák, akik segítenek az utód születése körül. Korábban ebből a szempontból egyedülállónak gondolták az emberi fajt.
