Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Idén húsvétkor a kutatók annak jártak utána, hogy miért van az, hogy nemcsak mi eszünk tojást, de az tyúkok és nyulak is lelkiismeretfurdalás nélkül fogyasztják el utódaikat.
Amikor leharapod a csokinyuszi fejét, vagy kitörsz egy darabot a csokitojás oldalából, jusson eszedbe, hogy ez gyakran előfordul a természetben is. Az EurekAlert számolt be a kutatás eredményéről, amelyben arra keresték a választ, hogy tekinthető-e a szülői kannibalizmus a gondoskodás jelének.
Tojásgyűjtés
Tény, hogy az utódok elfogyasztása több állatfajnál is hétköznapi jelenségnek számít, most azonban a Tennessee-i Egyetem és az Oxfordi Egyetem kutatói azt vizsgálták, hogy miként lehet ez a gondoskodás, a szülői szeretet jele.
Előfordulhat, hogy a szülők úgy előzik meg a fészekben a túlzsúfoltságot, hogy a vacsorát az egyik csemete biztosítja. Ahhoz, hogy a kutatók megvizsgálják a jelenséget, a kutatók először olyan fajokra összpontosítottak, amelyek tojásokkal szaporodnak. Az, hogy több nőstény egy fészekbe rakja a tojásait, számos fajnál megfigyelhető. „Ezzel a módszerrel megkönnyítik a tojások védelmét, melegítését, de növelheti a betegségek kockázatát, valamint az ételért folytatott versengés mértékét is” – mondja dr. Hope Klug, a Tennessee-i Egyetem kutatója.
Az, hogy hány utódjelölt van a fészekben, nagyban hozzájárul a szülői kannibalizmus előfordulásának mértékéhez. A sárgafarkú korallsügér esetében például nem ritka, hogy az apa megeszi az ikrákat, ha alacsony a víz oxigéntartalma. „Az ilyen esetek vezettek ahhoz az elképzeléshez, miszerint a szülői kannibalizmus az utódok túlélési esélyeit hivatott növelni” – állítja Klug.
A modellszülők is megeszik az utódaikat
Klug és csapata matematikai modellt készítettek a hipotézis tesztelésére. „A modellezés közben egyértelművé vált, hogy a kannibalizmusért felelős gén öröklődik, amennyiben a szülők számára az utódok elfogyasztása plusz kalóriákat biztosított” – számol be dr. Mackenzie Davenport, a tanulmány vezető szerzője. Azt azonban először sikerült kimutatni, hogy az utódok halandóságával és a tojásrakás sűrűségével együtt nő a szülői kannibalizmus, valamint az egyedek egészségi állapotának mértéke is.
Élj gyorsan, halj meg fiatalon!
Az utódok elhagyásának vagy a szülői kannibalizmusnak az egészségre gyakorolt hatásával együtt a felnőtt egyedek halálozási rátája is nő, hiszen (összevetve az utódok számával) nagyobb energiabefektetést igényel kevesebb apróságot megvédeni, felnevelni. De ha a szülői kannibalizmus az utódok számától függ, miért születnek ennyien?
„A szülők nem mindig tudják előre felmérni azt a környezetet, amibe végül az utódok kerülnek” – magyarázzák a kutatók. A rendelkezésre álló élelmiszer- és oxigénmennyiség, valamint a veszélyt jelentő ragadozó fajok jelenléte mind-mind olyan tényező, amelyek kiszámíthatatlanul változhatnak, sőt olyan fajok is vannak, melyek magára hagyják a fészket, és csak akkor térnek vissza, ha világra jöttek a kicsik – ilyenkor lehetetlen előre tudni, hogy hány tojás jut el addig, hogy kikeljen belőle az utód.
