Alapvetően azt gondoljuk, hogy egy bizonyos intelligenciaszint felett az emberek, főleg egy világjárvány esetében, csakis hiteles forrásokból, szakértők segítségével tájékozódnak, és nem dőlnek be az álhíreknek. A jelek azonban nem ezt mutatják. Mi lehet ennek az oka?
Az emberi elme hajlamos nagy fenyegetésekhez nagy magyarázatokat gyártani, ezért a kutatások szerint minden társadalmi krízis az összeesküvés-elméletek táptalaja. Hogyan lehetne mégis elérni, hogy a járványhoz kapcsolódó téves információkat ne higgyék el az emberek, a védekezéshez szükséges tudnivalókat viszont igen? Most olyan megoldásokat mutatunk be, amelyek nem a „rémhírterjesztők” büntetésén alapulnak, hanem a befogadói oldalnak, az embereknek adnak eszközöket ahhoz, hogy jobban eligazodjanak a világban.
A gazdasági egyenlőtlenségek sokkal több mindent jelentenek annál, mint hogy néhány embernek túl sok, míg másoknak túl kevés pénze van. Az anyagi különbségek nemcsak a fizikai és a mentális egészségünket, az érdekérvényesítő képességünket és a gyerekeink számára kínált lehetőségeket befolyásolják, hanem azt is, hogy mennyire igazodunk el a minket körülvevő társadalom működésében. Ez a tudás pedig kezd ritka kiváltsággá válni, aminek komoly következményei vannak.
Az internetes álhíroldalak, a politikai tartalmú propagandacikkek és más manipulatív sajtótartalmak könnyen félrevezetnek. Az agyunk ugyanis elfogultan dolgozza fel az információkat.
Kik hajlamosak bedőlni a gyors meggazdagodást ígérő álommunkáknak, az álhíreknek vagy a televízión keresztül küldött energia gyógyító hatásának?
A fake news és az internetes kamutartalmak korában már a saját szemünknek sem hihetünk. A deepfake néven elhíresült álvideók lényege, hogy bárki szájába adhatunk bármilyen tartalmat, illetve bármilyen szituációba belehelyezhetünk bárkit. Miként ássa alá a demokráciát és ködösíti el az igazságot a deepfake-jelenség?
A közösségi média lassan elsődleges hírforrásunkká válik: manapság a híroldalak látogatóinak akár 70 százaléka is a közösségi média felől érkezik. A híreket rangsoroló algoritmus azonban nem vizsgálja, hogy egy adott hír igaz-e, a népszerű tartalom pedig egyre több és több ember hírfolyamában jelenik meg – legyen az bármilyen ártó vagy veszélyes valótlanság.
Egyre több a kanyarós megbetegedés világszerte – többek között olyan fejlett országokban is felütötte fejét a járvány, amelyeket évtizedekkel ezelőtt már kanyarómentesnek nyilvánítottak. A riasztó jelenség oka a virágzó oltásellenességben keresendő.
Pszichológusok szerint hajlamosak vagyunk túlbecsülni annak mértékét, hogy a véleményeinket, értékeinket, szokásainkat mennyire osztják mások. Az ún. hamiskonszenzus-hatás azonban oda vezethet, hogy párhuzamos valóságokban éljük a mindennapjainkat, vakká válunk más társadalmi csoportok igazságára. Milyen tényezők erősítik ezt a folyamatot? És mit lehet tenni azért, hogy ne buborékokban létezzünk?
A digitális technológiának köszönhetően ma már könnyen készíthető bárkiről olyan hamis videófelvétel, amit az átlagnéző képtelen megkülönböztetni a valóságtól. Egy új fejlesztés segíthet abban, hogy felismerjük az átveréseket.
A Twitteren hárommillió ember 2006 és 2017 között született posztját elemezték, az eredményekből pedig kiderült, hogy az álhírek jóval gyorsabban terjednek, mint a valódi információk.
A kamuhírek és áltudományos marhaságok elképesztő gyorsasággal terjednek manapság, minek következtében egyre több naiv ember válik ezek áldozatává. De vajon miért fordulhat elő, hogy tömegek képesek hinni az efféle népbutításnak? Tudósok erre próbáltak választ találni.
