John, Michael, Cristopher és Priscilla Tolkien karácsonykor a játékokon túl egy igazán különleges ajándékot is találtak zoknijukba rejtve: Karácsony apó levelét, amelyben északi-sarki kalandjairól írt.
A kis herceg írója, Antoine de Saint-Exupéry 1943-ban indult utolsó küldetésére, hogy információt szerezzen egy német alakulatról, de nem tért vissza. Halálának körülményei sosem tisztázódtak.
Sir Arthur Conan Doyle, Sherlock Holmes megalkotója megszállottan hitt a megmagyarázhatatlannak tűnő jelenségek túlvilági eredetében: a pókhálós padlásokon kísértő szellemekben, a varázserővel bíró halandókban. Még barátja, Harry Houdini, a világhírű szabadulóművész sem tudta bebizonyítani, hogy trükkjei mögött semmilyen természetfeletti erő nem áll.
A világirodalom nagy írói nem éppen példás életmódjukról voltak híresek. Többségük sem az alkohol, sem a test örömeinek hajszolását nem vetette meg. Mégis vannak, akik számára az írói hivatás nem jelent egyet a carpe diem szellemében megélt, ópiummámortól ködös karrierrel.
Mindannyiunknak van valamilyen bogara, de nincs bogarasabb a nagy elméknél. De vajon tényleg annyira bogarasok, mint ahogyan azt a következő állítások sejtetik?
Balzacnak a kávé volt a gyengéje, Hemingway egy tapodtat sem tett a serpenyője nélkül, Stephen King pedig hozzá se kezd a munkához, ha nincs otthon a kedvenc süteményéből.
Charles Dickens cipőpaszták tubusát matricázta fel, Margaret Atwood a visszajáróval bíbelődött, Dosztojevszkij a számok világában próbált boldogulni.
Ernest Hemingway egész életében kereste az alkalmat, hogy tanúbizonyságot tehessen férfiasságáról. Az ő értelmezésében ez azt jelentette, hogy összemérte az erejét minden útjába kerülő állattal az óceánon, a szavannán és a bikaviadal-arénában.
A viktoriánus író regényei korának olyan releváns problémáival foglalkoztak, mint a társadalmi osztályok közötti különbségek, a szegények helyzete, az egyre iparosodó angol városok. Ó, és a szellemek!
Edgar Allan Poe életét éppen annyi rejtélyes és különös esemény szőtte át, amennyi misztikus írásait. Nem csoda, hogy házassága sem volt mindennapi.
Talán néhanapján mind félünk valamilyen irracionális jelenségtől. Szellemektől. Élőhalottaktól. Démonoktól. Gonosz bohócoktól. Egy üres számlától fizetésnapon. De mitől félhet Stephen King, aki már a horror fantáziabirodalmában létező összes rémséget megelevenítette a könyveiben?
Charles Dickens beszélő kedvence Edgar Allan Poe-t is megihlette, Ernest Hemingway szívét egy hatujjú négylábú olvasztotta meg, Lord Byronnak egy vadállat volt a legjobb barátja.
