Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A világirodalom nagy írói nem éppen példás életmódjukról voltak híresek. Többségük sem az alkohol, sem a test örömeinek hajszolását nem vetette meg. Mégis vannak, akik számára az írói hivatás nem jelent egyet a carpe diem szellemében megélt, ópiummámortól ködös karrierrel.
Bizony olyan írók is akadnak szép számmal, akik amellett, hogy évről évre megírják a maguk sikerkönyveit, népszerűségüket, hangjukat és vagyonukat fontos ügyek szolgálatába állítják: hátrányos helyzetű közösségeket támogatnak és szembemennek az emberi jogokat sértő tevékenységekkel.
Mark Twain, az antiimperialista
Huckleberry Finn és Tom Sawyer kalandjainak megéneklője, Mark Twain az antiimpreialisták lelkes szószólója volt, ellenezte Amerika hódítói attitűdjét is. „Nem felszabadítani akarjuk a Fülöp-szigeteken élőket, hanem leigázni. Hódítani érkeztünk oda, nem pedig megváltani őket” – írta az Egyesült Államok Fülöp-szigeteki tevékenységéről. Twain nem csak írásban értekezett nézeteiről, anyagilag is támogatta azokat a mozgalmakat, amelyeknek szüksége volt rá: a szüfrazsetteket, az abolicionista és az afro-amerikai közösségeket.
Lev Tolsztoj, a parasztság szószólója
A Háború és béke írója talán nem tartozik azok közé a művészek közé, akik a magánéletükben jóravaló emberek voltak – hírhedten rossz férj volt –, de mentségére legyen mondva, szót emelt az ország parasztsága mellett, felhívta a figyelmet nehéz helyzetükre. Az a fajta író volt, aki saját tapasztalataiból nyert ihletet, ezért sok időt töltött a földjein dolgozó parasztsággal, együtt dolgozott velük. 1848-ban iskolát is nyitott gyermekeinek, hogy kielégítse a világ iránti kíváncsiságukat. A parasztságról és az oktatási reformról alkotott elképzeléseit a cár elé vitte, de nem járt sikerrel. Célja az lett volna, hogy a földjein dolgozó embereket az általuk megművelt területhez juttassa, és ösztönözze gyermekeiket a továbbtanulásra.
Stephen King, a jótékony
A Ragyogás, a Kedvencek temetője és az Az vérfagyasztó történetei mögött egy melegszívű ember áll. Stephen King az egészségügyi problémákkal küzdő írók támogatására Stephen and Tabitha King Foundation néven hozott létre alapítványt, de karitatív törekvései túlmutatnak a szakmáján is. 2001-ben saját rádióállomásai hetvenezer dollárt gyűjtöttek össze, hogy a hideg hónapokban hozzájáruljanak a rászoruló Maine állambeliek fűtési költségeihez. Az USA jövedelmi egyenlőtlenségeire a The Daily Breakfast című lapban megjelent írásával hívta fel a figyelmet, feleségével pedig saját pénztárcájukból évente nagyjából négymillió dollárt adományoznak könyvtáraknak, a helyi tűzoltóságnak, iskoláknak és művészeti szervezeteknek.
Margaret Atwood, a feminista környezetvédő
A szolgálólány meséjének íróját valószínűleg nem kell bemutatnunk mint feminista aktivistát, de azt talán kevesebben tudják, hogy Atwoodnak a környezetvédelem is szívügye. A MaddAdam-trilógiában egy olyan jövőbe kalauzol minket, amelyben az ember leigázta a természetet és tönkretette a bolygót. Fiktív apokalipszise felhívja a figyelmet arra, hogy milyen következményekkel járhat, ha nem tartjuk tiszteletben a természet törvényeit. Atwood ráadásul rajongóit sem hanyagolja: 400 ezer fős követőtáborral rendelkező Twitterén igyekszik minél több hozzá intézett kérdésre reagálni.
George R. R. Martin, az emberbarát
Minél jobban szeretjük George R. R. Martin könyveit, annál inkább neheztelünk rá, amikor kedvenc karakterünk váratlan és minden valószínűség szerint erőszakos halált hal. Ugyan az író nem bánik kesztyűs kézzel regényei szereplőivel, valójában nagylelkű ember. Rengeteg tudományos-fantasztikus konferencián vesz részt, hogy kielégítse A tűz és a jég dala rajongóinak kíváncsiságát, ráadásul az ezeken az alkalmakon gazdára találó Trónok harca-relikviák bevételét jótékony célokra fordítja.
