Edgar Allan Poe életét éppen annyi rejtélyes és különös esemény szőtte át, amennyi misztikus írásait. Nem csoda, hogy házassága sem volt mindennapi.
A richmondi templom csúcsíves ablakokba zárt üvegszentjei merednek rájuk, arcukon és színes ruháikon megtörik a fény és az oltár vörös terítőjére ereszkedik. Edgar tekintete az alakokról az öreg, félszemű egyházszolgára vándorol, aki a pulpitusra fektetett, vaskos könyv fölé görnyed. Tollát tintába mártja, remegő kézzel körmöl valamit az üres oldalra, aztán felnéz, egyenesen Virginiára. A lány magas nyakú fehér ruhát visel mellkasán csipke berakással, feszeng benne, szoknyája fodrait igazgatja.
– Kora? – kérdezi az egyházszolga, egyetlen szemgolyója szigorúan mered Virginia kipirult arcára.
– Huszonegy – motyogja a lány, majd még hangosabban és határozottabban megismétli: – Huszonegy.
Edgarnak kapar a torka, de nem mer krákogni. Rekedt hangon válaszol a hozzá intézett kérdésékre az egyházszolgának, majd később a kövér papnak is. Csak akkor nyugszik meg, amikor végre kivezeti a templomból tizenhárom éves unokatestvérét.
Poe sem lesz fiatalabb soha már
Edgar Allan Poe-t és Mrs. Poe-t (vagyis Virginia Eliza Clemmet) senki sem ítélte el, amiért a szoros rokoni kötelék ellenére egymáshoz kötötték az életüket. Akkoriban hétköznapi jelenségnek számított a családtagok között köttetett házasság. Az elsőfokú unokatestvérek egybekelése egészen az első világháborúig legális volt Amerika minden államában. De persze mivel is üthette volna el az idejét a 19. század embere, ha nem akadt semmi, amin háboroghatna, amit továbbadhatna szomszédainak, és aminek tudatában úgy hajthatta álomra a fejét, hogy elhiggye, mások hiányosságai az ő erényeit tüntetik fel jobb színben. Virginia valószínűleg nem véletlenül vallotta magát huszonegy évesnek házassági anyakönyvi kivonatában.
A hátborzongató novelláival ismertté vált Poe a húszas évei elején járt, amikor leszerelték a hadseregből, majd kirúgták a Souther Literary Messenger nevű folyóirat segédszerkesztői állásából iszákossága miatt. Ebben az időben gyakori látogatója volt a Clemm háznak, ahol özvegy nagynénje és tizenhárom éves lánya, Virginia lakott.
A fiatal lány rajongott az unokatestvéréért. Elkísérte Poe-t hosszú sétáira, és kézbesítette szerelmes leveleit a szomszéd lánynak. Egymás barátai, szövetségesei lettek, belátták, hogy kölcsönösen rátaláltak arra az emberre, akivel érdemes leélni egy életet. Az anya, Maria egyike volt azoknak, akiket aggasztott a közöttük lévő tizenhárom év korkülönbség, bár valószínűleg az író pénzügyi helyzete sem a pár malmára hajtotta a vizet. Poe és Virginia mégis megtalálta a módját, hogy a lehető legintimebb helyzetben lehessenek együtt. Úgy hírlik, idegenek temetésére jártak, ahol egymás karjaiba borulva sírtak. A pár aztán megelégelte a lopott pillanatokat, és Baltimore-ba szökött, majd 1836. május 16-án a virginiai Richmondban összeházasodott.
Egy plátói házasság és egy szerelmi háromszög
Házassága idején Poe egyik legtermékenyebb írói időszakát élte. A Burton’s Gentleman’s Magazine-nál publikált, novellái, versei, kritikái jelentek meg. Magánélete is boldognak ígérkezett, bár Virginiától sosem született gyereke. Életrajzírói szerint ennek az volt az oka, hogy unokatestvéréhez tisztán testvéri szeretet kötötte. Leveleiben Virginiát Sisnek (hugicának) vagy Sissynek becézte.
Könnyen lehet, hogy a lány ösztönözte Poe botrányos barátságát a házas, harmincnégy éves költőnővel, Francis Sargent Osgoddal. Virginia közvetítői szerepe megmaradt, ő hozta-vitte a leveleket férje és a nő között. A színen egy harmadik nő is megjelent, Elizabeth F. Ellet, a Poe-rajongó költőnő, aki féltékeny lett Osgoodra, ezért pletykákat kezdett terjeszteni róluk, a férfit pedig őrültnek állította be. A botrány végül elcsitult, de nem tett jót Poe hírnevének.
Szegény, szegény Virginia
Az író életét mégsem a rosszindulatú pletykák, hanem felesége betegsége törte meg. 1842 januárjában vidám este elé néztek otthonukban. Virginia énekelt és zongorázott, de félbe kellett hagynia a játékát. Elővette zsebkendőjét, szája elé tette és köhögött – a fehér szöveten apró, piros foltok jelentek meg. Virginia tuberkulózisban szenvedett.
Poe-t megviselte, hogy szenvedni látja a feleségét. Napjai a remény és a végső kétségbeesés között csapongva teltek. „Minden alkalommal, amikor rám tör a halálával járó agónia, minden alkalommal, amikor romlik az állapota, egyre jobban szeretem őt és egyre kétségbeesettebben ragaszkodom az életéhez. Ez az érzékenység, ez a szokatlan méreteket öltött zaklatottság a zsigereimig hatol. Eluralkodott rajtam az őrület, amit csak időnként szakít meg ez a szörnyű józanság” – írta levelében egy barátjának.
Az író, hogy megbirkózzon a kétségbeeséssel, újra az italhoz nyúlt. Virginia betegsége kiszámíthatatlanná vált, a lány egyik nap még a kertben gondozta a virágait vagy hárfázott, másnap pedig ismét a halál kapujában várta, hogy eldőljön a sorsa. 1847. január 30-án, tizenegy boldog házasságban töltött év után halt meg, huszonnégy évesen.
