Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A kis herceg írója, Antoine de Saint-Exupéry 1943-ban indult utolsó küldetésére, hogy információt szerezzen egy német alakulatról, de nem tért vissza. Halálának körülményei sosem tisztázódtak.
Tiszta idő volt. Csak néhány bárányfelhő sodródott át a búzavirágkék égbolton. A nap sugarai alámerültek a tenger csillogó üveglapjába. Az öblön túl smaragdzöld hegyek szegték fel fejüket. Akkor már tudta, hogy soha nem fogja elérni őket. Nem tartott sokáig. A repülőgép ablakán sárga fény villant. Ő mozdulatlanná dermedt. Nem kiáltott. Szelíden hullt a semmi karjai közé. Szinte zajt sem keltett.
Az utolsó út
Antoine de Saint-Exupéry munkásságát akár pilótairodalomnak is nevezhetnénk. A repülés iránti szenvedélye nem csak a L’aviateur (A pilóta) vagy az Éjszakai repülés című műveiben köszönnek vissza, de legismertebb kötete, A kis herceg elbeszélője is, az íróhoz hasonlóan, pilóta volt. A kezdetleges műszeres felszereltség időszakában Exupéry a nemzetközi postajáratok egyik úttörőjének számított, repült Európa, Afrika és Dél-Amerika tájai felett.
A második világháború kitörésekor, 1939-ben csatlakozott a Francia Légierőhöz, a felderítőknél szolgált. Egy időre Amerikába költözött, de hamarosan visszatért, hogy Franciaország felszabadításáért harcoljon. Negyvennégy éves volt, amikor élete utolsó küldetésére indult 1944. július 31-én, hogy felderítse a Rhône-völgyben állomásozó német alakulatot – de nem sosem tért vissza.
Az eltűnt pilóta
Eltűnése másnapján egy helybéli asszony a Carqueiranne-öböl közelében egy lezuhant repülőgép roncsaira lett figyelmes. Pár nappal később megtalálták a pilóta holttestét, és eltemették Carqueiranne-ban. Közel fél évszázad elteltével Marseille-től délre egy halász megtalálta Exupéry karperecét, amelyen felesége és a kiadója neve szerepelt. 2000-ben pedig egy búvár, Luc Vanrell lelt rá az író gépének roncsaira.
Vanrell kutatómunkába kezdett, és kiderítette, hogy egy német vadászpilóta, Horst Rippert lehetett az, aki a halálba küldte az írót. A német légierő feljegyzései viszont ellentmondanak ennek a ténynek, ugyanis az eltűnés napján nem jegyezték fel ellenséges repülőgép lelövését. Miután kiemelték a roncsot, a Lockheed P-32 típusú gépen nem találtak fegyver által okozott sérüléseket. Exupéry holttestére a carqueiranne-i temetőben találtak rá, de halála okára sosem jöttek rá.
Egy történet vége
Baleset? Rosszullét? Meghibásodás? Vagy öngyilkosság? Az író utolsó küldetésének körülményei sohasem tisztázódtak. Ugyan a férfi remek pilóta volt, a balesetek nem kerülték el. 1935-ben például lezuhant, és a Líbiai-sivatag fogságába esett négy napra; egy másik alkalommal pedig tízezer láb helyett tízezer méter magasra, azaz harminckétezer lábra emelkedett oxigénmaszk nélkül, és elájult. Sokan úgy vélik, halálát is egy ezekhez hasonló baleset okozhatta, amiben közrejátszhatott a dohányzás miatt kialakult szívproblémája.
Mások az öngyilkosság lehetőségét sem zárják ki. Az író ekkoriban alkoholizmussal és depresszióval küzdött. Amikor 1940-ben az Egyesült Államokba költözött, bezárkózott, és napjait a sötét szobában gubbasztva töltötte. Ebben az időben született meg A kis herceg is, a történet a Szaharában rekedt pilótáról és a kis utazóról, aki megmaratta magát egy kígyóval, hogy visszatérhessen a rózsájához. Vannak, akik úgy hiszik, a mese előrevetítette Exupéry halálát.
A német pilóták, akikkel élete végén találkozott, arról számoltak be, hogy sosem tért ki előlük, mindig egyenesen feléjük szállt, mintha nem tartott volna attól, hogy lelövik, mintha nem tartott volna a haláltól.
Borító- és címlapképmontázs: Csabai Kristóf / Dívány.hu
