Az nem kérdés, hogy földünk, lakóhelyünk bajban van. Nem tudjuk, képesek vagyunk-e időben cselekedni ahhoz, hogy megelőzzük a klímakatasztrófát, vagy a legtöbb embernek menekülnie kell. Annyi bizonyos, hogy már most látszik: vannak olyan helyek bolygónkon, ahol nagyobb eséllyel éljük túl a viszontagságokat.
Nem kell messzire menned, sőt még felkapott úti célt sem kell választanod ahhoz, hogy gyönyörű helyen pihenhesd ki magad.
Első osztályon utazni, legyen szó akármilyen járműről, a legtöbb esetben egyet jelent a kényelemmel, az udvarias kiszolgálással. Kezdetben azonban nem vált még élesen ketté az első és a második osztály szolgáltatásai közt feszülő különbség – a postakocsikon például mindenképpen szenvedés volt utazni.
Az autózás kényelmes közlekedési mód, de költséges és a legtöbb esetben környezetszennyező is. Sokszor apróságnak tűnő tényezők befolyásolják, hogy egy hónapban mennyit költünk az autónk fenntartására, ám a nyaralással és a közelgő iskolakezdéssel járó kiadások miatt most különösen fontos lehet, hogy figyeljünk ezekre.
Végtelen pusztaságokon, havas hegycsúcsok alatt, folyókkal átszelt vidékeken át visznek a világ legszebb vasútvonalai.
Vadvízi evezés hegyi folyókon, mászóhelyek, barlangok, túraútvonalak és kijelölt bicikliutak várják, hogy felfedezzük, mi mindent nyújt Horvátország a tengerparton kívül.
Most kell világot látni, amíg még lehet – suttogja sokunkban egy belső hang a globális felmelegedés idején, amikor Földünk számos csodája elenyészni látszik. Ugyanakkor nincs még egy olyan, magánszemélyek által kivitelezhető egyszeri cselekedet, ami jobban szennyezné a környezetünket, mint az utazás. Ami régen egyszerű kaland volt, ma önző fogyasztásnak tűnik. Elítélhető, ha valaki mégis repülőre ül? Kínálkoznak megoldások az etikus otthonmaradáson kívül?
Lenyűgöző panoráma a várból, ódon utcácskák, történelem minden sarkon, temérdek túralehetőség és strand húsz percre – ez Veszprém.
Ahány strand, annyi ember – tarthatná a mondás, hiszen nem vagyunk egyformák akkor sem, ha a nyári fürdőzésekről van szó. Van, aki árnyék nélkül ki sem merészkedik a partra, másnak az a fontos szempont, hogy egy spontán mártózásért ne kelljen fizetnie.
Gyerekkoromban voltak olyan vágyaim, amik két lábbal álltak a realitás talaján, mint például egy kiskutya, és olyanok, amiknek a valóra válásában az én töretlen gyerekhitem állt szemben a világ törvényeivel. Ezekkel a kívánságaimmal alulmaradtam: soha nem nyílt varázslatos birodalom a szekrényemből, és nem kaptam levelet Roxfortból. Bizony, ezeket az álmokat egy-egy könyv inspirálta.
Mit teszünk, ha egy rég nem látott rokon érkezik látogatóba? Valószínűleg kezet fogunk, puszit adunk, megveregetjük egymás hátát és hasonlók. Ha viszont eszkimók vagy új-zélandiak lennénk, akkor össze kéne dörgölnünk az orrunkat, és magunkba szívni a másik illatát.
Itt a nyár, utazunk belföldre és külföldre egyaránt, olykor teljesen figyelmen kívül hagyva, hogy a meglátogatott, végigtúrázott területeken bizony mérges kígyók is előfordulhatnak. Na de honnan tudhatjuk, melyik kígyótól kéne félnünk, és hol kaphatunk ellenmérget?
