1873. november 17-én a Duna jobb partján fekvő Buda és Óbuda és a bal parton elhelyezkedő Pest egyesítésével létrejött Magyarország új fővárosa, mely rohamos fejlődésnek indult, és hamarosan európai szintű polgári nagyvárossá vált. Köszöntsük születésnapján a 148 éves Budapestet néhány érdekességgel, amit csak kevesen tudnak a városról.
Hatvan európai nemes veszett oda, amikor beszakadt alattuk az erfurti templom fapadlója, és beleestek az alattuk elterülő pöcegödörbe – a 12. században történt különös, tragikomikus balesetet a németek csak „nagy erfurti latrinazuhanásként” emlegetik.
Az egész világot megrázta a vietnámi buddhista szerzetes öngyilkosságát ábrázoló fénykép, melyen az elnyomás elleni tiltakozás jegyében saját magát felgyújtó férfi nyugodtan, meditálva ül a forgalmas utcán, miközben testét elemésztik a lángok. A döbbenetes felvétel Pulitzer-díjat hozott készítőjének, és alapjában befolyásolta a közvéleményt – de milyen történet áll a legendás fénykép hátterében?
Ötévesen adott életet gyermekének a világ legfiatalabb édesanyja, egy perui kislány – Lina Medina története ma is megdöbbenti a világot.
Nem Bill Clinton az első államférfi, aki az irodájában részesült orális szexben – francia kollégája, Félix Faure egy évszázaddal megelőzte az amerikai elnököt, azonban szó szerint végzetesnek bizonyult számára az aktus.
Londonban, hej, van számos utca – hangzik a klasszikus operettsláger szövege, a modern nagyvárosok pedig valóban az utcák, terek, utak és más közterületek bonyolult hálózatából állnak, melyek nemcsak a térképészet szerelmesei, de a kultúrakutatók számára is rengeteg érdekességet tartogatnak. Egy friss kutatásban szakemberek annak jártak utána, vajon mit árulnak el az utcanevek egy város sokszínűségéről és kulturális értékeiről.
Régóta terjed az interneten a híres fénykép, amelyen egy sokfős tömeg szalutál lelkesen a náciknak, egyetlen ember kivételével, aki nem hajlandó kart lendíteni, ezért karba tett kézzel mered maga elé – a fotót sokan az elnyomó eszmékkel szembeni passzív ellenállás egyik legszebb kifejeződésének tekintik, a kép mögött megbúvó tragikus történet pedig tökéletesen igazolja ezt. Ki volt a rejtélyes férfi, aki nem volt hajlandó behódolni a hitleri ideológiának?
Az emberiség történetének legpusztítóbb pestisjárványa a 14. század derekán alig öt év alatt 20-50 millió emberrel végzett Európában, a kontinens lakosságának mintegy felét elpusztítva, teljes vidékeket téve néptelenné. De vajon hogyan védekeztek a korabeli emberek a járvány ellen, mit tehettél, hogy megúszd a biztos halállal járó megfertőződést?
Turistalátványosságnak számít a sírhely, melyet egy anya készíttetett tízévesen elhunyt lányának a Mississippi állambeli Natchez City temetőjében – a 19. századi emlékmű az odalátogatók szerint a szülői szeretet rendkívül megható kifejezése.
A Harmadik Birodalom a 20. század legnagyobb műkincsrablójának számított: a második világháború idején a nácik az általuk megszállt területekről ezerszám tulajdonították el az értékes festményeket és szobrokat, melyeket a jövő zálogának tekintettek – a becslések szerint 650 ezerre tehető az elorozott alkotások száma. A német hadsereget azonban megelőzte a híre, egyesek pedig minden erejükkel igyekeztek elrejteni a műalkotásokat, mielőtt megérkeztek volna Hitler inváziós egységei.
Soha máskor nem volt olyan könnyű sarlatánként vagyonra és hírnévre szert tenni a történelem során, mint a XIX. században. James Morison „orvos” ki is aknázta a lehetőséget, s közben nemigen zavarta, hogy emberek életét teszi tönkre.
A háború végét, a béke beköszöntét és az éveken át tartó vérontást követően végre fellélegző emberek örömét kevés fénykép volt képes olyan érzékletesen megörökíteni, mint a New York-i Times Square-en csókolózó matróz és ápolónő legendás fotója, amely Japán kapitulációjának napján, 1945. augusztus 14-én készült, és egy héttel később jelent meg a Life magazin hasábjain. De vajon kik szerepeltek a fotón, valódi csókról vagy beállított pózról volt szó, egyáltalán ismerték egymást a képen szereplők?
