Az amerikai filmek népszerű kliséjétől Justin Bieber ünnepi daláig a fagyöngy alatti csók szinte mindenhol megtalálható a popkultúrában. De ez a karácsonyi hagyomány már jóval azelőtt létezett, hogy valaha is megjelent volna a filmekben és a dalokban.
Míg a történészek megoszlanak azt illetően, hogy mi is az oka a fagyöngy alatti csókolózásnak, abban általános konszenzus van, hogy mikor és hol kezdődött a szokás, és hogyan vált népszerűvé karácsonykor – állítja a Time.
A bogyós téli növény, a fagyöngy alatti csókolózás eredete a skandináv mitológiában egy Baldur istenről szóló legendára vezethető vissza. A történetben Baldur (más írások szerint Baldr) édesanyja, Frigg erőteljes varázslatot vet latba, hogy megbizonyosodjon arról, egyetlen földi növényt sem lehet fegyverként használni fia ellen. Az egyetlen növény, amelyre a varázslat nem hat, az a fagyöngy, mivel nem a földből nő ki, hanem egy fa ágai közül. A történet másik szereplője, a cselszövő Loki, miután ezt megtudja, lándzsát készít fagyöngyből – a lándzsát, amely végül megöli Baldurt.
Frigg ezután kijelenti, hogy a fagyöngy fia halála után a szerelem szimbóluma lett, és megígéri, hogy megcsókol mindenkit, aki elhalad alatta.
Ha ez a történet pontos változata, akkor nem világos, hogyan kapcsolódik közvetlenül a mai romantikus aktushoz.
Szó sincs csókról és karácsonyról
Mark Forsyth történész szerint azonban a sztori valójában nem így ér véget. Forsyth négy skandináv mondát elemzett az isten meggyilkolásáról és az azt követő eseményekről, és azt mondja: „Baldur halála a fagyönggyel kapcsolatba hozható, de ennek semmi köze a csókolózáshoz vagy a karácsonyhoz.”
Bár Forsyth nem tudja, miért kezdődött a fagyöngy alatti csókolózás, de azt igen, hogy a hagyomány valamikor 1720 és 1784 között indult Angliában. „A fagyöngy alatti csókolózás 1720 előtt nem létezhetett néphagyományként, mert abban az évben publikálták a növényről az addigi legszélesebb körű kutatást, amely egy szóval sem utalt a gyakorlatra” – magyarázza Forsyth. John Colbatch angol patikus és orvos ugyanis két könyvet is írt a fagyöngyről, egyet 1719-ben, majd egyet 1720-ban.
„Egy egész fejezetet szánt a fagyöngyhöz kapcsolódó babonákra és szokásokra, és egyáltalán nem tett említést a csókolózásról”
– mondja a történész.
Ehelyett a legkorábbi utalás a fagyöngy alatti csókolózásra, amelyet Forsyth talált, egy 1784-ben megjelent dalból származik.
Mint azok a férfiak, Jem, John és Joe,
Kiálts: „Milyen szerencsét küldött neked?”
És csókolj a fagyöngy alatt,
A lány nem múlt el húszéves.
Az irodalom és a művészet részévé vált
Más történészek is ezeket a sorokat idézik a hagyomány első hivatkozásaként, de hogy mi történt 1720 és 1784 között, ami miatt a fagyöngy alatti csókolózás ünnepi jelenséggé vált, az továbbra is rejtély.
Charles Dickens az 1837-ben megjelent A Pickwick Klub című regényében ábrázolja az ünnepi őrületet, amely ehhez a sajátos típusú csókhoz kapcsolódik. Leírása szerint
a fiatalabb hölgyek először menekültek, üvöltöztek és tiltakoztak, mígnem egy ponton aztán alávetették magukat a kalandvágyó férfiak csókjainak.
Egy 1794-ből származó művészeti lenyomaton a konyhai szolgák felkészültek a fagyöngy alatti sorsukra, és a képaláírás szerint Saucy Joe „durván” megcsókolta Bridget szakácsnőt.
A nőket mindkét jelenetben úgy ábrázolták, mint akik ellenállnának a csókoknak, de engedniük kellett, miután elkapták őket a fagyöngy alatt. Nehéz megmondani, hogy pontosan mekkora volt az ellenállás, de Mark Forsyth szerint
több történet is van abból az időszakból, amely szerint a nők „a fagyöngyöt ürügyként használták arra, hogy kikerüljék a birtokló férjeket és szülőket”, akik egyébként megakadályozhatták volna az ilyen csókokat.
Megjegyzi, hogy két évszázaddal később rendkívül nehéz dekódolni egy jelenséget.
Amerikában egyszerűbb a képlet
Az Egyesült Államokban a fagyöngy alatti csókolózás mint karácsonyi hagyomány népszerűsége könnyebben visszavezethető Washington Irving 1820-ban megjelent The Sketch Book című művére.
Amikor az amerikai író visszatért Angliából, megörökítette a külföldön megfigyelt ünnepi hagyományokat. A Szilveszter című fejezetben egy lábjegyzet így olvasható:
„A fagyöngy még karácsonykor is fel van függesztve a tanyaházakban és a konyhákban, és a fiatal férfiaknak megvan az a kiváltsága, hogy megcsókolhatják alatta a lányokat, és minden alkalommal letéphetnek egy bogyót a fagyöngyből. Amikor a bogyókat leszedik, a kiváltság megszűnik.”
Forsyth szerint Irving bestsellere óriási szerepet játszott a hagyomány népszerűségének fellendülésében. „A karácsony csak nagyon-nagyon kicsi ünnep volt a 19. század elején” – magyarázza. „Sok értelemben Irving írta meg a modern karácsony forgatókönyvét.” Mivel a fagyöngy alatti csókról szó esett a The Sketch Bookban, széles amerikai közönség ismerkedhetett meg ezzel a gyakorlattal, és végül átvették a hagyományt. Az ünnepi vidámság gesztusa tehát egy némileg botrányos furcsaságból lett jól ismert romantikus szokás.
És hogy ráhangolódjunk erre a szokásra, íme Justin Bieber emlegetett dala:
