Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Ezerszer hallott történetek és tényként ismert dolgok, melyekről azt hinnéd, a valóságon alapulnak, pedig többnyire a fantázia szüleményei. Lerántjuk a leplet a történelem legismertebb tévhiteiről. Ezúttal Casanova a téma.
A 18. századi itáliai kalandor, Giacomo Casanova neve ma a féktelen étvágyú nőfaló szinonimájaként él a köztudatban, aki fondorlatos módokon bármilyen hölgyet képes ágyába csábítani – de vajon tényleg rekordszámú nőt tett magáévá a legendás szerető, és valóban kivételes módon értett a hölgyek fejének elcsavarásához?
Giacomo Girolamo Casanova de Seingalt 1725-ben született Velencében, vándorszínészcsaládban – fiatalon egy papnevelde diákja volt, botrányos viselkedése miatt azonban kicsapták az intézményből, később az inkvizíció fekete mágia, vallástalanság és hamiskártyázás miatt a hírhedt Ólombörtönbe zárta, ahonnét 15 hónap múlva megszökött. A kivételes tehetségű és műveltségű férfi beutazta Európa és Itália nagyvárosait, a legelőkelőbb körökben mozgott, élete 73 éve alatt volt tanító, színházi hegedűs, könyvtáros, egy kelmefestő üzlet tulajdonosa, szélhámos, kém, sőt, egy időben még szerzetesnek is beállt – a legtöbben mégis elsősorban különösen élénk és színes szexuális élete kapcsán emlékeznek rá.
A valóságban azonban Casanova semmivel sem élt élénkebb szerelmi életet, mint korának más szabadszellemű libertinusai: emlékiratai alapján 122 szeretőjéről tudunk, amely, elosztva szexuálisan aktív éveinek számával, mindössze évi két-három hölgyet jelent. Egy monogám kapcsolatban természetesen ez is soknak számít, a prostitúció fénykoraként ismert 1700-as években azonban teljesen átlagosnak tekinthető, sőt, a bordélyházakat rendszeresen látogató vagyonos férfiak ennél jóval több nővel létesíthettek testi kapcsolatot – írja Hahner Péter történész tévhitekről szóló könyvében.
Fondorlatos csábításokra sem igazán volt szüksége hősünknek, a legtöbb szeretője ugyanis hivatásos prostituált volt, vagy kifejezetten a férfiak szórakoztatására szakosodott (énekesnők, táncosnők, színésznők), máskor pedig vagyoni helyzetét kihasználva láncolta magához jóval szerényebb körülmények között tengődő ágyasait (például munkásnőket, mosónőket, szállásadóinak lányait). Casanova mégis rendkívüli népszerűségnek örvendett a hölgyek körében, barátnők adták őt kézről kézre, de olyan is megesett, hogy anyák ajánlották őt lányaiknak – mi lehetett a siker titka?
Emlékiratai tanúsága szerint a híres kalandor egyetlen gesztusnak köszönhette csáberejét: a korszakban általánosan vallott elképzeléssel szemben úgy gondolta, partnereinek is meg kell adnia ugyanazt az örömöt – vagy többet –, mint amelyben ő maga részesül. Sohasem volt önző az ágyban, sőt, ars poeticája szerint saját gyönyöre négyötödét az a gyönyör tette ki, amelyet a másik félnek nyújtott – még időskorában sem amiatt aggódott, hogy testi gyengesége miatt nem részesülhet élvezetekben, hanem azért, mert másoknak nem nyújthatja át őket.
És miért vált Casanova ennyire híressé, illetve miért épp furfangos csábítóként maradt meg az utókor emlékezetében? Hősünk nemcsak az örömszerzéshez, hanem a PR-hoz és az íráshoz is kiválóan értett: szándékosan kialakított magáról egy képet, amely hihetetlen csábításairól és még hihetetlenebb kalandjairól ismert hedonista csavargóként festette le őt a kortársak szemében, háttérbe szorítva a művelt polihisztor imázsát. Utazásai során rengeteg feljegyzést készített, ezek segítségével elképesztő gazdagságú, mintegy 4000 oldalas önéletrajzot írt, melyben nemcsak saját életét és kalandjait meséli el, de a korszak európai társadalmát is szemléletesen ábrázolja, így nem csoda, hogy történészek, írók (például Szerb Antal), művészek (például Federico Fellini) és laikusok is kedvelt olvasmányukként tekintenek rá mind a mai napig.
Ha tisztázni szeretnél egyéb történelmi tévhiteket, kövesd sorozatunkat, amelyben jól ismert, de nem feltétlenül igaz történeteknek járunk utána.
