Biztos útmutatója egyikünknek sincs, amivel segíthetjük gyerekeinket a pozitív kapcsolatok kialakításában. Az első, amit a kapcsolatok működéséről látnak, az a szülők egymással való viselkedése, később jönnek a bölcsis, az óvodai, majd az iskolában látott példák.
Család, társas kapcsolatok, anyagi biztonság, egészség, genetika, hormonok, erény, életcélok, hit, személyes fejlődés – egyre több és több aspektus előtérbe kerül, amikor tudósaink arra a kérdésre keresik a választ, hogy mi teszi valójában boldoggá az embereket. Amennyire bonyolultnak tűnik a kérdés, annyira egyszerű lehet a megoldás, de vajon mit mond a filozófia, a történettudomány, a pszichológia, és hol tartanak a boldog élet titkának megfejtésében az agykutatások?
Mi jut eszedbe, ha azt a szót hallod, hogy függő? Talán a filmekben ábrázolt szerhasználó, aki a társadalom peremén él, az utcán szipuzik, vagy belőve fekszik egy csupasz szobában. Vagy a sztereotip alkoholista, aki remegő kézzel issza a reggeli felest. Esetleg a szerencsejátékos, aki adósságot adósságra halmoz. Persze az is lehet, hogy egy szerettedre gondolsz, fájdalmas tapasztalatokra. De jó eséllyel nem olyasvalaki ugrik be először, aki magas pozícióban van, elismerést és díjakat kap, rendszeresen szerepel a médiában, vagy emberfeletti energiával nemes célokért küzd. Bár felnézünk rájuk, sokan közülük komoly problémákkal küzdenek. Miért olyan ártalmas a munkafüggőség? Mi kell ahhoz, hogy felismerjük, és mit tehetünk, ha magunkon vagy másokon tapasztaljuk? Erről beszélgettünk dr. Kun Bernadette pszichológussal, az ELTE-PPK oktatójával.
Elég néhány egyszerű és élvezhető szokást bevezetni a mindennapokba, hogy időskorunkra is penge maradjon az agyunk. Ha arra van napi fél-egy órád, hogy a telefonodat babráld, akkor ennél sokkal egészségesebb és hasznosabb tevékenységeket is végezhetnél. Adunk néhány tippet.
A gyerekek különösen érzékenyen reagálhatnak arra, ha egy barátjuk felidegesíti őket vagy másokat bánt meg. Abban azonban, hogy ők maguk miként válhatnak minél megértőbb, együttérzőbb, megbízhatóbb pajtássá – és felnőtté –, valamennyiüknek útmutatásra van szüksége. Ebben segítenek a pszichológus tanácsai.
Nem kell drámát csinálni abból, ha a barátok miatt egyre jobban kiszorul gyereke életéből. Szakértőnk elmagyarázza, hogyan kezelheti ezt a helyzetet.
Hiszel az örökké tartó barátságban, de érzed, hogy valami már nem a régi köztetek? Ezek a szempontok segítenek tisztábban látni.
A kijárási korlátozások alatt mindannyian tesztelhettük, hogy bírjuk hosszabb távon az összezártságot – a családdal, a barátokkal, hozzánk kevésbé közel álló lakótársakkal, vagy éppen egyes-egyedül önmagunkkal. A hét kérdése sorozatunkban ezúttal arról kérdezzük olvasóinkat, hogy tudnának-e hosszabb távon is a környezetüktől elszigetelten, valódi társas interakciók nélkül élni.
Sákovics Diana előadásából megtudtuk a szeretetnyelvekről, családi mintákról, az újdonság erejéről és sok más fontos dologról, hogy mekkora hatással vannak egy párkapcsolat működésére.
Hogyan jönnek létre és hova vezetnek társas kapcsolatainkban az eltérő valóságok? Ehhez hasonló kérdéseket boncolgat Kozma-Vízkeleti Dániel család-pszichoterapeuta az idei Pszinapszison.
A helytelen táplálkozás és a mozgáshiány mellett a magány is a rizikófaktorok között van.
Rengeteg az ismerősöd, szereted a társaságot, vicces és jó fej vagy, még sincsenek valódi, közeli barátaid, akiket tényleg érdekelne a hogyléted, és őszintén megosztanák veled az életüket? Van rá megoldás: ne félj megmutatni az embereknek a gyengeségeidet és a gondjaidat.
