Alapvető emberi ösztön, hogy kerüljük a szenvedést, és próbáljuk meg a lehető legkényelmesebbé és könnyebbé tenni az életünket. Paradox módon azonban számos kutatás eredményei jelzik, hogy a szenvedésnek és traumának lehetnek hosszú távú pozitív hatásai is.
A trauma szó sérülést, károsodást jelent. Létrejöhet fizikai értelemben is, amelynek akár felépülés után is viseljük a nyomait. Hasonló, mégis más a helyzet a pszichés sérüléseinkkel. Ha a jelek szemmel nem is láthatók, akár évekkel később is hatással lehetnek az általános jóllétünkre, a viselkedésünkre, a kapcsolatainkra és a fizikai egészségünkre is.
Gyerekek elleni szexuális visszaélésnek nevezzük, amikor egy felnőtt vagy az áldozatnál legalább 3 évvel idősebb gyerek arra használja hatalmát és befolyását, hogy egy gyereket valamilyen szexuális tevékenységbe vonjon be. Mivel egy gyerek az életkoránál és függő helyzeténél fogva sosincs abban a helyzetben, hogy tájékozott, tudatos döntést hozzon egy szexuális cselekményről, ezért minden olyan szexuális tevékenység, ami felnőtt és gyerek között történik, abúzusnak – azaz visszaélésnek, erőszaknak – tekintendő.
Híresek és gazdagok lettek, tömegek rajongtak – és rajonganak most is – értük. Abban értek el sikereket, amiben tehetségesek voltak, kellő alapossággal irigyeljük is őket emiatt, nézegetjük az álomházaikat, a vörös szőnyeges ruháikat. Egy helyre nem látunk be igazán. Arra a sötét, rémisztő helyre, amit a tragikus gyerekkoruk jelentett nekik. Így is az ő életükről álmodozol?
1942-re a Hollandiában maradt zsidók helyzete annyira kétségbeejtővé vált, hogy édesanyák idegen házak ajtajában hagyták csecsemőiket, kisgyerekeiket abban bízva, a lakók majd befogadják őket. Az ellenállási hálózaton keresztül is több ezer gyerek került új családokhoz. Köztük Hesseline de Jong-Sapiro, aki a mai napig, közel 90 évesen is őrzi azt a szívszorító levelet, amelyet anyukája küldött vele, mikor útjára bocsátotta az ismeretlenbe. Lien életéről és megpróbáltatásairól unokaöccse, a Shakespeare-kutató Bart van Es készített felkavaró dokumentumregényt. A Hiányos fénykép felejthetetlen mű, nem véletlen, hogy 2018-ban olyan erős vetélytárssal szemben is el tudta nyerni a Costa-díjat, mint Sally Rooney Normális emberek című nagy sikerű könyve.
Az emberi agy a világ legjobb szuperszámítógépe, melyben százmilliárd idegsejt munkálkodik, hogy feldolgozza az őt érő ingereket, benyomásokat, formálja és elraktározza az ember emlékeit. Egy súlyos megrázkódtatás azonban felrúghatja a rendszer normális működését, ami testi és lelki téren is komoly, akár évekig tartó károkat okozhat.
Késő szocialista „lábvíz”, ’80-as évek vége. Kádár uralma gyengül, de még működik a besúgórendszer, történnek házkutatások. Egyre aktívabb az ellenzék. Készülnek a röplapok, a szamizdat kiadványok, forgatja videóit a Fekete Doboz, zúgnak a Kontroll Csoport dalai. Egy „furcsa, tébollyal telenőtt” kertbe fiatal lány érkezik, hogy az ott élő idős testvérpárnak segítsen. A két nő a II. világháborútól kezdve rengeteg mindent megélt. Mit lehet tanulni tőlük? Miért kell ismernie a múltat annak, aki jobb jövőt szeretne? Nemrég jelent meg Finy Petra erős atmoszférájú, izgalmas írói megoldásokat felvonultató regénye, a Kerti szonáta. Interjú a szerzővel.
Az utóbbi hónapokban többször előfordult, hogy az apás hétvégékről kicsit nyúzottabban, bágyadtabban jött haza a gyerek. Ilyenkor beletelik pár napba, amíg visszatalálunk a megszokott ritmusba, nem borul ki apróságokon, és feloldódik annyira, hogy elkezd mesélni a hétvégéjéről.
Nemcsak a bőrünk tónusát, a szemünk színét vagy a testalkatunkat örököljük a szüleinktől. Ugyanígy hordozzuk a családunk történetét, a felmenőink traumáit is.
A traumák túlélőit nem kell sajnálni, de nem lehet figyelmen kívül hagyni a velük történteket. Ha nem érted, hogy miért telik akár évekbe is a történtek feldolgozása, szerencsés vagy. És bár egyre többen mernek beszélni az őket ért traumákról, a túlélők száma tovább nő. A trauma alattomos és pusztító. Ne várjuk el a túlélőktől, hogy úgy tegyenek, mintha minden rendben lenne.
Míg a tetoválások okai ugyanolyan változatosak, mint maguk az emberek, akik a minták viselése mellett döntenek, vannak bizonyos körülmények, amik vissza-visszaköszönnek a döntés meghozatalakor. Ilyen például egy traumatikus esemény megélése.
Minden szülő rémálma, hogy a gyerek pont akkor gyalogol be a hálószobába, fürdőszobába, bárhová, amikor anya és apa végre egy kicsit nővé és férfivá alakul. Azonnali szégyenérzet és düh jelenik meg bennünk, pedig a gyereket nem azzal zavarjuk össze, ha meglát minket – ahhoz az kell, amit utána művelünk vele.
