Miközben az embernél a szem a lélek tükre, addig a macskánál a farok: ha odafigyelsz rá, könnyebben megértheted, hogy mi játszódik le kedvencedben.
Ami egyetemista korunkban még simán ment, az felnőttként sokszor már kihívások elé állít – nincs ez másképp a barátkozással sem. Amíg pár évvel ezelőtt egy fröccs fölött ülve szinte bárkivel képes voltál megtalálni a közös hangot, ez most, stabil kapcsolatban, egy-két gyerekkel, napi 8-10 óra munkával már nehezebben megy.
Úgy érzed, kevés barátod van? Új városba költöztél, munkahelyet váltottál vagy most fogsz találkozni a szerelmed ismerőseivel, családtagjaival? Aggódsz, hogy elég érdekes vagy-e, mennyire fognak kedvelni mások? Idegenekkel megtalálni a közös hangot gyakran frusztráló kihívás, de már pár egyszerű szempont betartásával sokat tehetsz azért, hogy jól tudjatok kapcsolódni egymáshoz.
Három hónapja a kislányommal nevetve szelfiztünk a Decathlon előtt. Mindkettőnkön maszk volt, és ez olyan különlegesnek tűnt, hogy meg kellett örökíteni. Tegnap ismét sportruha-utánpótlásért folyamodtunk, és csak a pénztárnál jutott eszembe, hogy mennyire természetes mostanra gyereknek, felnőttnek, hogy maszkban vásárol. De biztos, hogy ilyen természetes a maszk? Vagy elveszítünk valami alapvetőt a megszokott működésünkből?
Harminc éve Magyarországon is megjelent egy könyv, ami talán itthon is megalapozta a hétköznapi pszichológiai könyvek azóta is fennálló népszerűségét. Akkoriban, bár még gyerek voltam, úton-útfélen erről hallottam, és talán ez a könyv járult hozzá ahhoz is, hogy alapvetően mást kezdjünk gondolni a kommunikációról, mint korábban. Bekerült a köztudatba a testbeszéd, a nonverbális kommunikáció fontossága – és nem tudsz úgy elmenni egy értékesítési, kommunikációs, prezentációs vagy vezetői tréningre, hogy ott ne térjenek ki a testbeszédre. De valóban ennyire jelentős hatása van a gesztusainknak, mimikánknak, testtartásunknak abban, hogy elhiszik-e, amit mondunk?
Azt mondja, hogy tetszik, de aztán elkéri a blokkot. Látszólag örül neki, de soha többé nem veszi elő. Honnan tudod, hogy tényleg jó ajándékot adtál?
Az alkaron viselt táska feltűnési viszketegségről árulkodik, és egyéb sületlenségek a folytatásban egy testbeszéd-szakértőtől.
Az állásinterjún a kézfogásunk, testtartásunk, mimikánk csaknem ugyanolyan fontos, mint az, amit mondunk.
A kutatások szerint közel sem olyan árulkodóak a non-verbális jelek, mint gondoltuk. Azaz egyáltalán nem könnyű rájönni, ha át akarnak vágni minket.
Ne ténferegjen járás helyett, húzza ki magát és gesztikuláljon, hogy magabiztosabbnak tűnjön!
Máshová fókuszál a szem, ha a vágy dolgozik bennünk, és máshová akkor is, ha éppen elöntenek az érzelmek.
Ázsiában még puszit se adhat nyilvánosan, olaszoknál ne húzgálja a fülét beszélgetés közben, és sose próbáljon szemezni egy finnel!
