A magyarázat szerint azért nem adják át a helyüket a metrón a londoniak, mert mindenki attól fél, hogy egy túlsúlyos nőt sért halálra azzal, hogy terhesnek nézi őt.
A tempó a táv alatt számomra sosem volt gyorsabb erős gyaloglásnál, a végén meg sétánál, és alig 10 perc alatt már vége is volt az egésznek.
A hét a szélsőséges időjárási viszonyok jegyében telt, méghozzá a Balatonon.
Egy fél pillanat alatt öregedett húsz évet az orvos arca. Hát persze! Nem sikerült. Megint nem.
Tartozom egy vallomással: nem kedvelem a csecsemőket.
Mikor hallottam, hogy Svájcban kevesebb laborvizsgálatot végeznek terhesség idején, és nem szokás a lábközétapi, a magyar rendszert szidtam.
Sokan kérdezik, hogy mégis, hogy lehet négy gyerekkel bírni? Igazából nem tudom. Alább következik egy próbálkozás, amelyben olyan dolgokat sorolok fel, amelyek nélkül nem volnék rá képes.
Fáradt vagyok. Késő éjjel értünk haza az egyhetes nyaralásból, ezer kilométert autóztunk hazáig tizennégy óra alatt. Sok volt.
Egészséges kisfiú van a pocakomban! Elmentünk az Istenhegyire ultrahangra.
Az első babánál több száz oldal szakirodalmat halmoztam fel idehaza. Fölöslegesen.
Kedd. Reggel hét és hét húsz között megérkeznek a csajszik (négy és fél valamint háromévesek) az ágyunkba.
Ha valami okból megindulna a szülés vagy meg kellene indítani, már lenne esélyem arra, hogy életben marad.
