Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Mikor hallottam, hogy Svájcban kevesebb laborvizsgálatot végeznek terhesség idején, és nem szokás a lábközétapi, a magyar rendszert szidtam.
17. hét
Testsúly: 67,5 kg ebéd után.
Legfontosabbak: Két nappal ezelőtt megéreztem, hogy mozog a Picurka a hasamban! Még beleférek a csípőfarmeromba. Túl vagyok az első vérvételeken. Ismerősöm hét hónapos terhesen költözött Svájcba, ahol a nőgyógyász nem értette, hogy miért volt szüksége annyi laborvizsgálatra. Ő pedig azon csodálkozott, hogy ott nem szokás minden alkalommal “manuálisan méhszájat ellenőrizni”. Mikor idehaza élt, ugyanahhoz a magánorvoshoz jártunk, aztán én másikra váltottam. Mindkettőnél nagyjából ugyanaz várt. Belvárosi magánrendelő, időpontra érkező páciensek (de a rendelés csúszik). Havonta vizit: beutaló laborba és/vagy ultrahangra (nincs gép a rendelőben). Ééés a lábközötti tapizás, hogy minden rendben van-e. Alkalmanként hat-nyolcezer forint. Plusz parkolójegy vagy bkv. És a benzinköltség Budapestre. Macera a gyerekekkel, fél napig anyós vigyáz rájuk, vagy rokonok a városban. A beutalók: egy részét újraíratni a háziorvossal, majd külön autózni a laborba és az ultrahangra a szomszéd kisvárosba vagy Budapestre. Idő, benzinköltség, gyerekvigyázás.
Mikor hallottam, hogy Svájcban kevesebb laborvizsgálatot végeznek terhesség idején, és nem szokás a lábközétapi, a magyar rendszert szidtam. Aztán kiderült, hogy nálunk sincs így mindenhol, ezért úgy döntöttem, másik magánorvost keresek. De erre végül nem került sor.
Nemrég nyílt itt a faluban állami rendelőintézet, nőgyógyászattal, laborral. Tőlünk öt perc kocsival. Elképzeltem, milyen lenne, ha ezúttal nem kellene másfél órát araszolnom a dugóban éhgyomorra például a terhességi cukorterhelés előtt. Csak kiugranék az ágyból, negyed óra múlva már adhatnám a vért. Nem kellene gyerekvigyázást szervezni. Nődokis rendeléshez áthívhatnám az anyósomat egyetlen órácskára.
Kipróbáltam. Kellemes meglepetések értek. Időpontkérés kötelező, sorra kerülök időben, ritka a csúszás. Zsúfolt belvárosi lakás helyett egy szellős, vadonatúj rendelőben várhatok, tömeg sehol. A doki normális, egyenrangúan kezel. Hálapénzre utaló magatartás nincs, ultrahangkészülék viszont ott a rendelőben. Megbeszéljük, hogy összesen háromszor küld laborba. Mondjam? Hogy nincs lábközétapi?
Nem volna igazságos a magándokikat szidni. Megkaptam azt, amire igényt tartottam: különlegesnek tűnő helyet, extra figyelmet, túlzásba vitt alaposságot. Kifizettem érte sok pénzt. Ma már úgy látom, fölöslegesen. De én magam is működtetője voltam a magánpraxis-mániának. Aminek ezúttal beszólok. Szerintem hülyeség.
AMK
