Fáradt vagyok. Késő éjjel értünk haza az egyhetes nyaralásból, ezer kilométert autóztunk hazáig tizennégy óra alatt. Sok volt.
19. hét
Fáradt vagyok. Késő éjjel értünk haza az egyhetes nyaralásból, ezer kilométert autóztunk hazáig tizennégy óra alatt. Sok volt.A mosógép megy, a bőröndök elpakolva, többtucat holmi szanaszéjjel. A gyerekeim eleget szunyókáltak az út alatt ahhoz, hogy reggel hét körül már mind ott ugráljanak az ágyunkban, én meg próbáltam elkeseredett passzív ellenállást tanúsítani, hogy legalább az ötödik órámat végigalhassam. A párom közben popsit mosott a legkisebbnek. Hálás vagyok az ilyen kis ráadás-percekért: az körülbelül minden reggelünkre igaz, hogy ő tér magához hamarabb és kapok még ajándékba legalább egy negyed órát.
Mindenki aludt egyet délután, csak a nagylányom nem, de ő rendes: még én is elmehetek pihenni, elfoglalja magát csendben. Kár lenne a mellemet verni, miszerint mekkora zseni vagyok, hogy erre megtanítottam: gőzöm sincs róla, hogy sikerült. Emlékszem, hogy az első alkalommal még a létezéshez is fáradt voltam, ezért közöltem vele, hogy én most aludni megyek, ő meg rajzolhat, nézegethet, játszhat néma csendben, de semmilyen szín alatt ne merészeljen zajt csapni vagy valakit felébreszteni. Betartotta. Csak a varrósdobozomat pakolta ki, szórta szét a gombostűket a földön, tekerte le a cérnák egy részét, stb. Irgalmatlanmód összevesztem vele. Másodszor a lelkére kötöttem, hogy felnőtt holmikhoz nem nyúl, kárt nem okoz, és azóta minden a legnagyobb rendben. Olyan négy és fél éves gyerekről van szó, aki súrolja a hiperaktivitást mozgásmennyiségben, elképesztően kreatív és önálló: még mielőtt kinyitom a számat, már fenn van a fa tetején, megkeveri a forró levest, kivág egy jópofa rajzot vagy egy bőrkanapét. És mégis hagyja az egész családot aludni anélkül, hogy bajt kavarna.
Délutánra maradt a Nagy Közös Program: a kocsitakarítás. Pár hónapja már megtettük ezt az ezer kilométeres utat, és szégyen-gyalázat, ahogy kinézett utána az autó, de éppen ezért nem akaródzott nekiesnem a pucolásának - hiszen hamarosan úgyis pont így fog kinézni. De most! Muszáj volt. Egy-két évig nem megyünk ilyen messzire.
Nos, a kocsi aljában centi vastag kosz. Alapanyaga ugyan natúr száradt sár, de jelentős mennyiségben tartalmaz kekszmorzsát. Kölesgolyót részben vagy egészben. Elszáradt virágot. Aztán a nagyobb darabok: koszos zsebkendők, belépőjegyek, blokkok, csokipapírok, végül az egész megspékelve kisautóval, csörgővel, üres műanyag flakonnal, kivétel nélkül mocskosan. Az oldalsó zsebekben a szemetek között CD-k, hogy melyik dobozban mi van, véletlenszerű.
Így aztán kihurcolkodtam a kertbe, porszívóval, portörlő kefével, rongyokkal, alkoholos spricnivel és három gyerekkel. Körülbelül három óra alatt végeztem el a bő órányi munkát. Ezúton emelem ki és húzom alá ötször: például EZ a sokgyerekes lét: csak olyasmi végezhető nappal, amire nem kell száz százalékban figyelni, valamint jóval több időre van szükség bármilyen művelethez, mint gyerek nélkül - szigorúan szorzószámokról beszélek.
Mindent egybevetve remélem, hogy a pereputty is élvezte a műveletet. Játszottak a kocsiban, ki-be hurcolták a játékaikat, néha megpróbáltak segíteni. Nincs önfényezés a végére: mivel én meg mocsok fáradt voltam, csak akkor nyitottam ki a szám, ha feltétlenül szükség volt rá. Azaz: fegyelmezési célból. De a kocsi legalább tiszta.
AMK
Ui: a pocakom egy kicsit már látszik.
