terhesnapló 9 - Dívány

​

A terhesség egy csigalassúsággal haladó személyvonat, ami az aggodalom minden állomásán és megállóhelyén megáll.

Van, aki szinte teljesen megússza, hogy az érzelmei és lelkivilága a feje tetejére álljon, a többség érezhetően érzelgősebb les.

Úgy tűnik, tényleg valahányszor elhatározom, hogy mostantól majd nyugodtan ülök otthon és lágy mosollyal az arcomon pici rózsaszín babaruhákat hajtogatok, valami mindig történik.

A "júliusra kiírva" terhesfórumomon a lányok és asszonyok, lelkiállapotuktól függően két csoportra oszthatók: azok, akik siettetni akarják a hátralevő időt, és azok, akik szeretnének még időt nyerni.

Valamikor este 10 felé realizáltam szombaton, hogy a fájások szabályos időközönként jönnek.

Párom az utolsó ruhadarabokat tette a kofferjába vasárnap este, amikor elé álltam, és közöltem vele a tényt, hogy bizony a nyákdugó eltávozott pár perce.

A hatodik terhesnapló-bejegyzések írására nyuszómuszót választottuk, akinek együtt izgulhatjuk végig a terhességét, szinte a legelejétől.

Ma váratlanul egy kisbabát sodort utamba a jószerencse, így próbakörre vihettem 2 gyereket együtt, teljesen egyedül.

A minap vettem magamnak egy kis üveges kólát. De amint megcsavartam a kupakot és a szénsavsziszegés megindult, kaptam egy szúrós pillantást.

Mivel nekem nincs testvérem és párom testvére messze lakik, a testvér fogalmát nehéz elmagyaráznom.

Teljesen hidegen hagy a vásárlás, néha kezdem úgy érezni magam, mintha hiányozna belőlem egy szükséges alkatrész a modern anyasághoz.