Szilágyi Szabolcs nemcsak elismert fuvolaművész, de egy szimfonikus zenekar tagja, lelkiismeretes zenetanár, valamint már egy zeneelméleti kötet társszerzője is egyben. Interjúnkban arról is beszélgetünk vele, miért tartja zajszennyezésnek a mai könnyűzenét metálőrültként, és hogyan készített neki személyre szabott fuvolát egy amerikai manufaktúra.
A boszorkányperek kapcsán a legtöbb ember a középkorra asszociál, meglepő módon azonban még a 20. században és a világ civilizált országaiban is előfordult hasonló eset – az 1970-es évek elején egy amerikai tanárnőt menesztettek az állásából, ugyanis arra gyanakodtak, fekete mágiával foglalatoskodik.
Már az általános iskola kiválasztása sem könnyű feladat: a szempontok elméletileg egyszerűek, a gyakorlatban azonban mégsem így működik a dolog.
Amerikában is áll a bál, mert a rangos New York Egyetem kénytelen volt megválni szerveskémia-professzorától. A kirúgás hátterében az áll, hogy tavasszal többtucatnyi hallgató petíciót nyújtott át a dékánnak, amelyben a kurzus nehézségeire és a professzor „leereszkedő” viselkedésére panaszkodtak.
Ha emlékszel még a Leó jégkrémre, ha te is az Ablak-Zsiráffal fedezted fel a világot, és ünnepnapon úttörő-egyenruhába öltöztél, tudod, milyen volt az iskolakezdés 30-40 évvel ezelőtt. Nem volt jobb vagy rosszabb, mint most. De kétségkívül más volt.
Hamarosan szeptember, ami egyet jelent az iskolakezdéssel. Még azoknak is ez ugrik be erről a hónapról, akik már rég maguk mögött tudták az iskolás éveket, és még gyerekük sincs, akik miatt el kéne viselni a komor évkezdést. Nekem ilyenkor mindig eszembe jut Harry Potter, hogy ő mennyire várta, hogy a nyári szünetről visszatérhessen a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába. Egy kicsit talán minden gyerek álma egy varázssuli.
Ha egy tanárt becenéven emlegetnek a tanítványai, annak két oka lehet: vagy nagyon szeretik, vagy nagyon nem. A gesztus mindenképpen arra utal, hogy a pedagógus személyisége valamiért különleges a diákoknak. Egy biztos, bármi is motiválta őket, a tanárra ragasztott becenév szívből jött.
Szülőként a legtöbben a gyerek teljesítményét a sajátjuknak érzik. Azaz, ha utódjuk kitűnő tanuló, akkor boldog-boldogtalannak dicsekszenek vele, ám ha rosszul teljesít, a család szégyeneként és személyes kudarcukként kezelik. Talán mondanunk sem kell, milyen káros ez a viselkedés.
Magyarország több Nobel-díjast és komplett tudományágakat is átformáló tudósokat, szakembereket adott és ad a világnak. Csakhogy az utóbbi évtizedekben a természettudományok iránti érdeklődés csökken, egyre kevesebb a reál tantárggyal foglalkozó tanár. Így félő, hogy elveszítjük ezt az előnyt – ráadásul még mindig vannak olyanok, akik úgy gondolják, a tudományos karrier nem nőknek való.
A sportban az egyik legfőbb motiváció a sikerélmény, melynek megélése egyértelműen a teljesítményben és annak fokozásában mérhető. De nem elég pusztán az izmokra összpontosítani, a kognitív képességek, a memória, az emlékezet, a reakcióidő, a figyelem, az összpontosítás és a flexibilitás mind-mind kellenek az aranyéremhez.
Ahogy a diákokkal szemben megnövekedtek az elvárások, úgy kell ezekkel lépést tartania a tanárnak is. A nehéznek tűnő akadály leküzdésében segítséget nyújt a gyerekek és a pálya iránti szeretet, a témában való felkészültség és a pedagógus saját tanári egyéniségének megtalálása, amelyben jól érzi magát, hitelessé válik és csodákra lesz képes: „A középszerű tanár magyaráz. A jó tanár indokol. A kiváló tanár demonstrál. A nagyszerű tanár inspirál.” (William Arthur Ward)
Minden szülő aggódik, amikor elérkezik a nagy nap, és a kis elsőst be kell kísérni az iskola tantermébe. Órákig vagyunk képesek tervezgetni és egyeztetni az osztályfőnökkel arról, mi hogyan lenne a legjobb a gyerekünknek, ha szemüveges, balkezes vagy éppen figyelemzavaros.
