Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Már az általános iskola kiválasztása sem könnyű feladat: a szempontok elméletileg egyszerűek, a gyakorlatban azonban mégsem így működik a dolog.
Elsőben válassz tanítót – mondják a bölcsek, ennyi az egész. Elméletben, legalábbis, mert a gyakorlat ennél sokkal bonyolultabb. Ha tanítónőt keresünk, már akkor sem garantált, hogy őt meg is találjuk a körzetes iskolában. Ha körzeten kívüli iskola, csak úgy jelentkezzünk, vagy szerezzünk lakcímkártyát? Magán-, alapítványi, egyházi intézményre vágyunk? Az legyen-e szempont, hogy mennyire van közel a választott intézmény? A kérdések sora soha nem ér véget.
Iskolaválasztás vagy tanítóválasztás?
Ahogyan gyermekünk iskolai tanulmányainak kezdete egyre közeledik, úgy szorul össze a legtöbb szülő gyomra. Legalább négy évre választunk intézményt, de nagyon sokan vannak olyanok, akik hat vagy nyolc éven át tanulnak ugyanabban az intézményben.
Van, aki szerint az első négy évet tulajdonképpen mindegy, milyen intézményben tölti a gyerek, így érdemes a legközelebbit választani, de a legtöbben azért azt említik elsődleges szempontként, hogy jó tanítót kell találni, akivel gyermekünk a lehető leginkább kompatibilis.
Több alaposan átgondolt, a végén mégis félresikerült iskolaválasztás folyamatát figyelemmel kísérve, horroranekdoták meghallgatását követően azonban úgy érzem, gyakorlatilag orosz rulett iskolát választani. Hogy miért? Ennek sokféle oka lehet, és egyik sem túl megnyugtató.
A nyelvtudás vagy a szabadság a fontosabb?
Van, akinek sikerült megtalálni az ideális tanítót és közösséget – aztán félévkor az álomtanítónő elhagyta az iskolát. Egy másik, korábban szülői ódákban szereplő tanítónő hirtelen teljes pálforduláson ment keresztül. Biztosan sokaknak működik a tanítóválasztás, hiszen nem véletlenül ajánlják ezt annyian, de van, amikor mégsem jön be. Sok más szempont is elképzelhető ugyanis, amelyek még akkor is megnehezítik dolgunkat, ha egyébként álomtanítóra találtunk.
Keríthetünk iskolát annak eredményei és programja alapján, de mi van, ha így pedig sikerült versenyistállóba adnunk a hat-hét évest, aki pár hónappal korábban délután még aludt, és legfeljebb csak színezőben találkozott feladatokkal?
Van, ahol már elsőben nyelvet tanítanak, máshol a sportra vagy a művészetre helyeznek nagyobb hangsúlyt.
Fontos-e, hogy már elsősként kezdjen angolul, németül tanulni gyermekünk, vagy inkább egy szabadabb lelkületű iskolába adnánk? Mi lesz előny, mi lesz hátrány? Nagyon sok kérdés fogalmazódhat meg ilyenkor egy szülőben.
Anyagi szempontok is felmerülnek
Ezek komoly része ráadásul anyagi természetű. Rogers, Montessori, Waldorf és egy rakás más magániskola is várja azokat, akik készen állnak arra is, hogy nagyobb összeget fizessenek ki éves szinten a gyermek taníttatására. Az, hogy évente egymillió forintra rúgjon a tandíj és az étkezési hozzájárulás, nem is olyan extrém, inkább már átlagos, ha pedig több gyermek van a családban, az összeg többszörösére van szükség.
Egy átlagos családban ritkán áll rendelkezésre nagy biztonsággal akkora összeg, amiből ezeket a tanulmányokat finanszírozni lehet.
Persze a tapasztaltabb szülők egy része azt mondja, lehet, hogy a végén majd különmatekra meg -angolra kell majd súlyos tízezreket költeni, így az állami iskola látszólag lesz csak olcsóbb.
A legnehezebb választás lesz
Nem csoda, ha ez sokakban indítja be a lakcímkártya-keresés mechanizmusát. Ha egy állami általános iskolát jobbnak látnak a körzetesnél, igyekeznek annak körzetébe bejelentkezve alanyi jogon hozzájutni a beiratkozás lehetőségéhez, ami persze nem szabályos, mégis bevett, olyannyira, hogy nem csak szívességi alapon működik: ha valaki eleget keresgél az interneten, talál olyan vállalkozást is, amely lakcím biztosításával igyekszik ebben támogatni a szülőket.
S akkor arról még nem is ejtettünk szót, milyen lesz a „gyerekanyag”. Ez aztán tényleg kiszámíthatatlan – a bullying akár alsó tagozatban megkezdődhet, a valamiben picit más, gyengébb vagy a többiektől különböző gyerekek szüleinek feje emiatt is főhet. Az iskolaválasztás tehát épp minden, csak nem egyszerű: a legtöbben csak remélhetjük, hogy elsőre jó döntést hozunk.
