szüléstörténet 5 - Dívány

Október 31-re voltam kiírva, ezért a dátum meghaladta után minden nap be kellett menjek CTG-re.

Olvasónk, Zsi szabadversben emlékezett meg szüléséről.

Előrebocsátom, hogy nem volt igazán időm utánanézni annak, hogy külföldön mi a gyakorlata az ambuláns szülésnek, úgyhogy inkább az itthoni feltételekről tudok írni, és leginkább a saját esetemről. Az úgy volt, hogy amikor 2004-ben a fiam szültem, egy neves bababarát kórházban, már akkor is fontolgattam, hogy nem maradok bent huzamos ideig (nem szeretek ott lenni, minek is szépítsem, tudjátok, a csempe színe, meg ilyenek).

2005.

Pár éve Hollandiába jöttünk tanulni a férjemmel.

Első -és utolsó- gyermekemet 29 évesen szültem, előzmények nélkül, egészségesen.

Az egész úgy kezdődött, hogy sok sok átbeszélgetett óra után úgy döntöttünk, hogy legyen kicsi a korkülönbség a gyerekeink között.

Mert hogy miért ne meséljem el én is a saját szülésemet, amely minden bizonnyal egyike a mai magyarországi szokványszülések egyikének.

A szülésének történetét az ember lánya oldalakon keresztül tudná ecsetelni, kezdve a terhesség végével, a szülés megindulásával, elfolyt magzatvízzel, brutális vagy épp alig érezhető fájásokkal, epidurállal, a kitolásig, esetleg császárig.

Párommal 10 hónap együttjárás után költöztünk össze albérletbe, a következő évre esküvőt, majd gyerekeket terveztünk.

Szüléstörténetek sorozatunkban mesianyu nevű olvasónk számol be első gyermeke születéséről, akinek a nemét nem kérdezték meg terhesség alatt.

Viki nőgyógyásza a 38.