Sógornőm, akinek már két gyerkőce van, mondta, hogy jó nekem, hogy először szülök, még nem tudom, mi vár rám. Anyukám meg figyelmeztetett, hogy szar lesz.
Az erős fájásoktól a kismama annyira megijedt, hogy elvesztette az önkontrollt és azt kiabálta, hogy meg fog halni, vegyék ki a gyereket.
A császáros szobatársunk sajnálja, hogy nem lett szülésélménye. Ketten győzködjük, hogy higgye el, a hüvelyi szülés sem mini orgazmus, mi már csak tudjuk, mindketten a másodikat szültük.
Onnan indult, hogy az idősödő orvos, akihez akkor már majd tíz éve jártam, és először mutatta ultrahangon az első gyerekemet, aggódó arccal vizsgálni kezdte a naptárát a 16. hetemnél.
A kismama annyira jó passzban volt, hogy műtét közben átemelte a fényképezőjét a ponyva felett és fotózta, amint az orvos és a szülésznő a hasán dolgozik.
Míg a hivatásos bábák ellen büntető-, a kórházi orvosok ellen polgári peres eljárás indul.
Van, amikor a baba olyan gyorsan érkezik, hogy az anyának nincs ideje bemenni a kórházba.
Kislányuk születésére meghívták szurkolni egész Dániát - no meg a nagyvilágot.
Hosszú, fájdalmas vajúdást követően végül sikerült természetes úton megszülni a közel négy és fél kilós kislányt.
Jó volt orvos szájából hallani, hogy egészséges, normál terhesség és problémamentes szülés esetén a bábás-szülésznős szülést sem tartja lehetetlennek.
Mai szüléstörténetünkben egy rezidens orvos meséli el teherbe esésének és szülésének eseményeit.
Pilár kislánya igazán rendes: a terhességi rosszullétek okozásával megvárta az anyukája utolsó vizsgáját, a születéssel pedig az aznapi focimeccs végét, pedig 11-esekig játszották a mérkőzést.
