Egy követ fújnak – mondjuk azokra, akik valamiben cinkosak, valami rosszban egyetértenek, illetve közösen kifundált praktikákkal áskálódnak valaki ellen. A szófordulat eredete egy régi babonához kapcsolódik, amely a világ egy távoli pontjáról jutott el hozzánk.
Ordít, mint a fába szorult féreg – mondjuk, ha valaki kegyetlenül, kétségbeesetten, velőtrázóan ordít. A nem éppen kellemes szituációra használt közkeletű szólásnak látszólag semmi értelme: hogyan lenne képes egy féreg ordítani? A megfejtés az állatvilág teljesen más részén keresendő.
Felszarvazták, szarvat visel, szarvai nőttek, mondják arra a szerencsétlenül járt férfira, akinek felesége hűtlenséget követett el. De mi köze lehet az állatvilágból és a mitológiából ismert szarvaknak a házastársi hűséghez, illetve annak hiányához?
Bakot lő – mondjuk arra az emberre, aki ostoba vagy kirívó hibát követ el, súlyosan elront valamit, melléfog, tévedésbe esik. De miért épp a kecskebakot lövi le az, akinek ennyire nem sikerül semmi?
Kenyértörésre kerül a sor – mondják arra a szituációra, amikor végleg eldől, hogy a konfliktusban álló felek viszonya végleges szakítással ér-e véget. Még szűkebb jelentésű a kenyértörésre viszi a dolgot változat, amely azt jelzi, hogy az illető véglegesen összevész, örökre szakít valakivel. De vajon miért pontosan kenyeret törnek ilyenkor, honnan ered ez a jól ismert kifejezés?
Ő se jobb a Deákné vásznánál – mondjuk arra az emberre, aki szerintünk semmivel sem jobb az átlagnál, hiába próbál jónak, tökéletesnek látszani, hamar kiderül, hogy nem az. De vajon ki lehetett Deákné, és miért pont vele példálózunk?
Port hint a szemébe, vagyis becsap, félrevezet valakit – a ma is népszerű szólásmondás csak a 19. század végén jelent meg a magyar nyelvben, eredete azonban sokkal régebbre vezethető vissza.
Ámokfutásnak nevezzük az esztelen, őrült rohanást, amely gyakran pusztítással jár együtt: sokszor olvasunk a hírekben országúti ámokfutókról vagy őrült diákokról, akik (főként az Egyesült Államokban) az iskolában végeznek ámokfutást. A kifejezés minden esetben egy durva, vad és irracionális cselekménysorra vonatkozik, de vajon honnét és hogyan került a magyar (és az európai) nyelv(ek)be ez a szó?
Pálcát törnek felette – mondjuk arra a személyre, akiről kedvezőtlen, lesújtó ítéletet, rossz véleményt mondanak. De mi köze mindennek a halálos ítélethez és a hóhérokhoz?
Korábban kiderítettük, kik és miért szeretnék látni a medvét, most egy másik közismert mackós szólás nyomába eredünk: miért nem szabad előre inni a medve bőrére?
Senki sem látott még részeg tűzfegyvert, mégis, ha valaki erősen felönt a garatra, azt mondjuk rá: be van rúgva, mint az ágyú. Miért pont az ágyúval hozták összefüggésbe őseink a mértéktelen ivást?
Amikor valaki megkérdezi, hová megyünk, vagy hová ment valaki, de nem szeretnénk felelni a kérdésre, gyakran azt mondjuk: „elment Kukutyinba zabot hegyezni”. Ritkább esetben elküldjük a másikat „Kukutyinba zabot hegyezni”, jelezve számára, hogy nincs rá többé szükség, mehet, ahová akar. De vajon honnét ered ez a tréfás szólás, létezik-e Kukutyin, és mi a zabhegyezés tulajdonképpen?
