Korábban kiderítettük, kik és miért szeretnék látni a medvét, most egy másik közismert mackós szólás nyomába eredünk: miért nem szabad előre inni a medve bőrére?
Előre iszik a medve bőrére – mondjuk arra az emberre, aki előre örül olyasminek, amiről még nem biztos, sőt, inkább kétséges, hogy megnyeri-e egyáltalán. A szólást gyakran használják figyelmeztető felhívásként is: ne igyál előre a medve bőrére, vagyis ne örülj még olyan eredménynek, amit el sem értél. A kifejezés szinte az összes nagyobb európai nyelvben megtalálható – írja Forgács Tamás „Állati” szólások és közmondások című művében –, az angolok például azt tanácsolják: Sell not the bear’s skin before you have caught the bear, vagyis „Ne add el addig a medvebőrt, míg el nem ejtetted a medvét”.
A magyarban használt szólás forrása valószínűleg a német változat, amely szerint Man soll das Fell des Bӓren nicht versaufen, bevor man ihr nicht erlegt hat, vagyis „ne igyunk addig a medve bőrére, amíg el nem ejtettük (a medvét)”. O. Nagy Gábor megjegyzi, hogy korábban az iszik mellett az alkuszik kifejezést is használták őseink, medve helyett pedig olykor róka szerepelt a szólásban.
A szólás egy Európa-szerte ismert anekdotából származik, amely nyomtatásban először az urbinói herceg könyvtárosa, Laurentinus Abstemus 1495-ben kiadott Hecatomythium című munkájában látott napvilágot: a történetben két jó barát elhatározza, hogy megöli a közeli erdőben garázdálkodó medvét. Mielőtt azonban vállalkozásukat véghez vinnék, betérnek egy csapszékbe, hogy kellő mennyiségű itallal gyűjtsenek bátorságot a fenevad levadászásához. Mivel pénzük nincs, azt ígérik a kocsmárosnak, hogy majd a medve bőrének árából fizetik ki a tartozásukat.
A vadászat azonban nem úgy sül el, ahogy a két cimbora várta: amikor meglátják a medvét, úgy megijednek, hogy egyikük a fára mászik, a másik a földre fekszik és halottnak tetteti magát. A medve megszaglássza, körbeforgatja, majd – mivel azt hiszi, tényleg döggel van dolga – otthagyja a szerencsétlen flótást. Társa a fáról lemászva megkérdezi, mit súgott neki a medve, mire a cimbora így válaszol: „azt, hogy máskor ne igyunk előre az ő bőrére”.
A vicces történetnek számtalan verziója ismert, többek között a híres mesterdalnok, Hans Sachs is feldolgozta és La Fontaine is írt belőle verses mesét. Idehaza megtalálható Pesti Gábor, az első magyar tanítómese-gyűjtemény szerzőjének 1536-ban megjelent művében, és szó esik róla az ugyancsak a 16. században élt Heltai Gáspár egyik fabulájában is.
Ha érdekel egy-egy szó, kifejezés vagy szólás eredete, olvasd el sorozatunk előző részeit is!
