Ő se jobb a Deákné vásznánál – mondjuk arra az emberre, aki szerintünk semmivel sem jobb az átlagnál, hiába próbál jónak, tökéletesnek látszani, hamar kiderül, hogy nem az. De vajon ki lehetett Deákné, és miért pont vele példálózunk?
A régi magyar szólásmondás több hasonló társával együtt – Most légy okos, Domokos; Él, mint Marci Hevesen; Okos, mint a tordai kos; s a többi – valószínűleg megfigyelés alapján keletkezett, egy valóban megtörtént vagy kitalált, de konkrét eseményre utal. Ezek a helyi történetek, anekdoták idővel elfelejtődnek, a szólás vagy adoma azonban idővel bekerül az országos köznyelvbe és akár évszázadokkal is túléli a forrását.
Nem meglepő, hogy a Deákné vásznát illető szólásmondás eredete is homályba vész, máig nem sikerült kielégítő magyarázatot adni rá, hogyan keletkezhetett. O. Nagy Gábor két lehetséges verziót említ: Pálóczi Horváth Ádám (1760–1820) költő, hagyománygyűjtő szerint a szólás abból ered, hogy egyszer „a Deákné vászna a padrul leesett és mindjárt szösszé vált”. Ezzel szemben Erdélyi János (1814–1868) költő, esztéta úgy tudta, a „deákné vagy falusi mesterné (mai szóval: tanítónő) a férjét nevezte vásznának, kit, mint ezt, meg is sulykolt korhelysége miatt”.
A szólás már a 16. században elterjedt, így bármelyik adoma is legyen az igaz, nagyon régi, és „hőse” – ha egyáltalán létező személy volt – az 1500-as évek közepe előtt élhetett. Kétségtelen, hogy a századok során száz és száz olyan eset adódott, melyből szólásunk keletkezett, a köznép mégis valamilyen ismeretlen okból ezt a hasonlatot tartotta annyira jellemzőnek, találónak, kifejezőnek, hogy megőrizte az utókor számára.
Ha érdekel egy-egy szó, kifejezés vagy szólás eredete, olvasd el sorozatunk előző részeit is!
