Az egész egy Bill Kaysing nevű férfival és az ő röpiratával kezdődött. A saját költségen kiadott írás a „30 milliárd dolláros csalásról” szól, és cáfolja a holdra szállás valódiságát, az elmélet azonban gyorsan elterjedt.
Minden alkalommal, amikor valami szokatlan és nagy dolog történik a világban, óhatatlanul akad valakinek azzal kapcsolatban ellenvetése, még akár a számos meglévő bizonyíték ellenére is. Az egyik ilyen jelentős horderejű esemény a holdra szállás volt, ami talán a világ legnagyobb összeesküvés-elméletét generálta.
Komoly nemzetközi feszültséget okozott a baleset, amely során egy szovjet, nukleáris reaktor meghajtású műhold, a Koszmosz-954 irányíthatatlanná vált, és becsapódott Kanada területén.
Az amerikaiak az 1960-as években Grönland jege alá fúrtak volna alagútrendszert, és a bázisra mobil nukleáris rakétákat terveztek telepíteni.
1984-ben készítette el szabadidejében egy szovjet mérnök, Alekszej Leonyidovics Pazsitnov a Tetrist, és közel negyven évvel később, tavaly decemberben sikerült egy oklahomai tinédzsernek legyőznie a legendás videójátékot.
Noha a valós számadatok máig ismeretlenek, egyes becslések szerint akár tízmillió is lehet azoknak a száma, akiket embertelen körülmények közé küldtek a munkatáborokba az 1934 és 1947 közötti időszakban. Közülük a legtöbben haza sem térhettek.
A hozzávetőlegesen 1947 és 1991 között dúló hidegháborút a terminus megalkotója úgy is jellemezte, mint két vak dinoszaurusz viaskodását egy gödörben. Ezzel nyilván nem a nagyhatalmak által támogatott harmadik világban zajló, súlyos áldozatokat követelő konfliktusokra célzott, hanem a homokozók „nekem van jobb műanyag vödröm” erőfitogtatására, ami olykor komolytalannak tűnő elképzelések hajhászásába is kergette a szemben álló szuperpotenciákat.
A holokauszt egyik legelső és legborzalmasabb tömeggyilkossága Ukrajnában történt, ahol a megszálló német egységek és a velük kollaboráló helyi lakosok két nap leforgása alatt több mint 30 ezer zsidót öltek meg – Babij Jar tragédiáját később, a szovjet időkben diszkrét elhallgatás övezte.
A szovjet kódok feltörése a hidegháború idején fontos feladata volt egy maroknyi nőnek: a Venona-projekt egészen a kilencvenes évek közepéig titkos maradt, és a közvélemény még akkor is férfiaknak tulajdonította az általuk elért eredményeket, amikor erőfeszítéseik végre napvilágra kerülhettek.
Bár számtalan mém és vicc született a világ egyik utolsó diktatúrájának néha komikus fizimiskájú vezetőjével kapcsolatban, azt nem szabad elfelejteni, hogy a keleti ország bizony valóban nagy fenyegetést jelenthet a jelenlegi világrendre.
Már a születése sem volt hétköznapi, hát még a halála – az oroszországi Kadikcsant a második világháború alatt alapították, mert gazdag szénlelőhely volt. Meggazdagodása után azonban a semmivé lett, az igazi vesztét egy súlyos baleset okozta.
Az orvosok azt feltételezik, hogy a szerencsétlenül járt nő egy sikertelen csecsemőgyilkosság áldozata lehetett a második világháború idején.
