Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
1984-ben készítette el szabadidejében egy szovjet mérnök, Alekszej Leonyidovics Pazsitnov a Tetrist, és közel negyven évvel később, tavaly decemberben sikerült egy oklahomai tinédzsernek legyőznie a legendás videójátékot.
1984-be egy orosz számítógépmérnöknek, aki a Szovjetunió Tudományos Akadémiáján dolgozott, érdekes gondolata támadt. Vajon lehetséges volna-e a pentominó nevű térbeli logikai játék mintájára egy számítógépes játékot készíteni? A felvetésre ma már mindenki tudja a választ. Így született meg a Tetris, amelyet az orosz programozó szabadidejében készített el, csak azért, mert kíváncsi volt, lehetséges-e. Akkor még fogalma sem volt róla, hogy a világ egyik legsikeresebb videójátékának alapjait tette le.
Tetris = tetra + tenisz
A játék alapjául szolgáló pentominóban öt egyenlő területű négyzetből álló formákkal kell egy téglalapot vagy egy dobozkát kitölteni. Az egy elemet kiadó négyzetek számát Pazsitnov négyre változtatta, és ez tükröződik a videójáték nevében is, ami a latin tetra (négy) és a tenisz (Pazsitnov kedvenc sportja) szavak összevonásából alakult ki. A mérnök eredetileg beszédfelismeréssel foglalkozott az akadémián, egy Electronika 60 elnevezésű számítógépen. Mivel ennek nem volt említésre méltó grafikai interfésze, a játék első prototípusában a formákat adó négyzetek kapcsos zárójelekből és szóközökből álltak össze. Egy évvel később, egy 16 éves fiatal számítógépzsenivel, Vagyim Geraszimovval ültették át a játékot IBM-re, amelyen már szebb grafikával, színesben lehetett játszani.
A Tetris szinte azonnal viharos sikert aratott. A prototípust a mérnök megmutatta kollegáinak is, akik alig tudtak betelni vele, és rövidesen szinte minden állami intézménybe eljutott, ahol volt számítógép. Egy flopilemezen Pazsitnov egyik munkatársa elküldte a Novotrade nevű magyar videójáték-kiadónak is. A játékkal végül Robert Stein, az angol Andromeda Software magyar származású tulajdonosa is találkozott a budapesti Számítástechnikai Koordinációs Intézet egyik gépén, és azonnal felismerte, micsoda lehetőségeket rejt. Felkutatta Pazsitnovot Moszkvában, és néhány faxváltás után felvette a kapcsolatot különböző kiadókkal, és tulajdonképpen
még azelőtt eladta a játékot, hogy megszerezte volna a jogokat.
Végül sikerült ezt is nyélbe ütnie, és 1988-ban megállapodott a Szovjetuniónak a szoftverek exportját és importját felügyelő hivatallal. Ám közben a jogokat továbbértékesítették, és rövidesen rendkívül kaotikussá és átláthatatlanná vált a helyzet: majdnem egy tucat különböző kiadó gondolta azt, hogy birtokolja a jogokat. A hosszas tárgyalásokból és jogi huzavonákból, pereskedésekből végül a Nintendo került ki győztesen, amely ekkor adta ki az első Gameboyt, és erre is felkerült a logikai játék. A kaotikus helyzet legnagyobb vesztese valószínűleg maga Pazsitnov volt, aki egészen 1996-ig, amikor visszaszerezte a játék jogait, egy fillért sem látott a programból. Egyes becslések szerint körülbelül 40 millió dollártól esett el.
Jó időben, jó helyen
A játék hatalmas sikere több dolognak is köszönhető. Egyrészt jó időben dobták piacra. Beregi Tamás Pixelhősök című könyvében kifejti: a Tetris pont a gorbacsovi reformok idején jelent meg, amikor a világ amúgy is a Szovjetunióra figyelt. Így eleve nagy érdeklődést váltott ki egy olyan játék, amely orosz-szovjet elemeket tartalmazott (vörös volt a csomagolása, cirill betűkkel), a háttérképeken szovjet épületek, parkok, metróállomások jelentek meg, sőt,
a zenéje egy orosz népdal átdolgozása volt – a Korobejnyiki 19. századi dalt Tanaka Hirokazu japán zeneszerző alakította át.
A sikerben nagy szerepe volt annak a folyamatnak is, ami az agyban lejátszódik tetrisezés közben. Box Brown Tetris című könyvében arról ír, hogy amikor megjelenik egy elem a Tetris képernyőjén, az ember agya problémamegoldó üzemmódba kapcsol. A forma megfelelő helyre irányítása pedig lezárást és elégedettséget hoz. Ezeknek az érzéseknek az ismétlődése teszi annyira addiktívvá a játékot.
Ezeket biztos nem tudtad a Tetrisről
1987. május 28-án egy német pilóta, Mathias Rust egy Cessna repülőgéppel Finnországból átrepült Oroszországba, és leszállt a Vörös téren. Rustot persze elítélték, ám a Tetris néhány háttérképére rákerült a repülőgépre. 2012-ben a Tetris 13 másik videójátékkal együtt bekerült a New York-i Modern Művészeti Múzeum egyik kiállítására. Alekszandr Alekszandrovics Szerebrov orosz űrhajós 1993-ben magával vitte Nintendo Gameboy kézi videójáték-konzolját, rajta a Tetrisszel, a Mir űrállomásra. Ezzel a Tetris lett az első számítógépes játék, amely megjárta a világűrt.
Sosincs vége?
A Tetris elégedettséget hozó játékciklusa a végtelenségig ismételhető – vagy legalábbis sokáig így gondolták. Ám egy 13 éves amerikai tinédzser, Willis Gibson elért a játék végére, „megnyerte”. Ehhez az kellett, hogy heti mintegy 20 órát gyakoroljon, egészen addig, amíg december 21-én olyan sok pontot nem ért el, amit a játék már nem tudott megjeleníteni, és egyszerűen megállt. Ezt korábban csak mesterséges intelligenciának sikerült elérnie. Willis nem csak szórakozásból gyakorol ennyit. Már tavaly is indult a 2010 óta minden évben megrendezett, 10 ezer dollár díjazású Tetris-világbajnokságon, amelyen tavaly a 3. helyezést érte el.
Ha szívesen olvasnál még számítógépes játékokról, kattints ide!
