szerzetes - Dívány

Vastag kőfalak, kongó folyosók, itt-ott néha egy gyertya világít – talán sokunknak hasonló kép él a fejében a középkori kolostorokról. Nos, ha igen, akkor az is eszünkbe juthat, hogy ezek az épületek a nyári hőségben milyen kellemesen hűvösek, de vajon télen mennyire fűthetőek? Vajon milyen lehetett az élet jéghideg kőfalak között? Hogy erre választ kapjunk, elsősorban a kolostorok zárt világának rendjét, valamint az aszkézishez való viszonyukat.

Tizenévesen sokan még nincsenek tisztában azzal, mivel is szeretnének foglalkozni. Száz évvel ezelőtt, jóval kevesebb lehetőség mellett még nehezebb dolguk volt a fiataloknak, még akkor is, ha istenadta tehetségük korán megmutatkozott. József Attilának is voltak az írás mellett egyéb próbálkozásai.

Alapításának ezredik évfordulóján, 1996-ban került fel az UNESCO világörökségi listájára a Pannonhalmi Főapátság, amelynek meghatározó szerepe volt a kereszténység közép-európai terjeszkedésében. A magyar államisággal egyidős monostor ma is a bencés szerzetesi kultúra egyik központja.

Bátori László húsz éven keresztül a később róla elnevezett barlangban élt a Nagy-Hárs-hegy tetején, hogy semmi se zavarja munkájában: a Biblia magyar nyelvre fordításában.

Ha azt gondoltad, hogy a középkori szerzetesek napjai kizárólag imádkozással, önmegtartóztatással és áhítatos kéziratmásolással teltek, akkor nagyot tévedsz. A középkori kéziratok margóján felbukkanó bizarr rajzok és rejtélyes szimbólumok nem erről árulkodnak: titkos, cinkos világot tárnak elénk.

Szerzetesnek indult, ám időben eszmélt, és a habokat választotta a kolostor helyett Euszták, a hírhedt kalóz. A francia földesúr fia nemcsak választott hivatásához lett hűtlen, hazáját is elárulta.

Hogyan történt a felvétel egy szerzetesrendbe? És miért döntött úgy valaki, hogy önként szerzetesnek áll, lemondva minden vagyonáról és a családalapítás lehetőségéről, hogy az érzéki örömökről ne is beszéljünk?

Vannak emberek, akik soha életükben nem ülnek vonaton, repülőn, nem hagyják el szülővárosukat vagy akár szomszédságukat, vagy éppen nem próbálnak ki bizonyos ételeket. Egy görög ortodox szerzetes, Mihailo Tolotosz atya ennél sokkal extrémebb „leggel” vált világhírűvé: soha életében nem találkozott nővel, de még arról sem volt pontos fogalma, hogyan néznek ki a másik nem képviselői.

Huszonnégy évvel azután, hogy apáca lett, a lancashire-i prestoni kolostor szalonjában egy szerzetes ujjának rövid érintése volt az, ami mindent megváltoztatott Mary Elizabeth nővér számára, akit addig nem tudta, milyen a szerelem.

Az ókor és a középkor keresztény szentjei gyakran egész életüket Isten szolgálatára áldozták, önként vállalva az önsanyargatást, a világi élvezetekről való lemondást, olykor a teljes magányt. Egyes szentek még ennél is tovább mentek, és képtelennek ható, bizarr módokat találtak rá, hogyan bizonyítsák végtelen hitüket és áldozatkészségüket: összegyűjtöttünk néhány szentet, akik erősen túlzásba vitték a szenteskedést.

Az egész világot megrázta a vietnámi buddhista szerzetes öngyilkosságát ábrázoló fénykép, melyen az elnyomás elleni tiltakozás jegyében saját magát felgyújtó férfi nyugodtan, meditálva ül a forgalmas utcán, miközben testét elemésztik a lángok. A döbbenetes felvétel Pulitzer-díjat hozott készítőjének, és alapjában befolyásolta a közvéleményt – de milyen történet áll a legendás fénykép hátterében?

Vasárnaponként beizzítjuk képzeletbeli időgépünket és visszaruccanunk a középkorba, hogy többet megtudjunk arról, milyen volt az élet valójában annak idején Európában.