Tizenévesen sokan még nincsenek tisztában azzal, mivel is szeretnének foglalkozni. Száz évvel ezelőtt, jóval kevesebb lehetőség mellett még nehezebb dolguk volt a fiataloknak, még akkor is, ha istenadta tehetségük korán megmutatkozott. József Attilának is voltak az írás mellett egyéb próbálkozásai.
József Attila alig három éves volt, amikor apja elhagyta őket. József Áronról családja úgy tudta, Amerikába ment szerencsét próbálni, de haza soha nem tért. Később kiderült, hogy Esztergom, majd Románia felé vitte útja, új családot alapított, majd nyomorúságos körülmények között vesztette életét. Anyja, Pőcze Borbála talán a leghíresebb édesanya a magyar költészetben, a hozzá írt, Mama című vers nemcsak a gyermeki szeretet kifejeződése, de bemutatja azt a nyomort is, melyben a magára maradt család tengődött a nő halála előtt.
József Áronnak és nejének hat gyermeke született, de csak hárman élték meg a felnőttkort közülük. Az első világháború és a gazdasági nehézségek a kisebb gyermekek, Etelka és Attila életére is hatással voltak, anyjuk nevelőszülőkhöz adta őket, hogy az egyre jobban elszegényedő Pesten otthont tudjon számukra teremteni. A család ugyan az utolsó években újra együtt lehetett, de nem sokáig. Attila mindössze 14 éves volt, amikor édesanyját is elveszítette. Felnőtt nővére, Jolán és sógora, Makai Ödön vette ekkor pártfogásába a fiatal fiút.
József Attilának nem volt könnyű fiatalkora
A költő halála után József Jolán, idősebb nővére József Attila élete című könyvében számos visszaemlékezést olvashatunk ezzel az időszakkal kapcsolatban. Mint kiderült, a sógor több megoldást is keresett a fiatal fiú jövőképének megalapozására, aki végül Giesswein Sándor prelátus javaslatára került Nyergesújfalura, a szalézi szerzetesekhez. Giesswein Sándor nemcsak pap volt, képviselő is, Attila nagybátyja.
„Elutazása előtti napon M. fölvitte Attilát Giesswein Sándor prelátushoz, hogy átvegye tőle ajánló sorait és megköszönje a közbenjárását. Attila komorabb volt, mint valaha, amikor hazajött a látogatás után. A prelátustól tudta meg, hogy az internátusba csak azokat az ifjakat veszik föl, akik később belépnek a szaléziánusok rendjébe. A kegyes úr a délután folyamán kiforgatta a fiú lelkének minden redőjét, vallatta, érez-e magában hivatást Isten szolgálatára. Délután négytől hétig tartott a köztük lefolyt beszélgetés. Izgatottan faggattam Attilát, mondjon el mindent szóról szóra, de alig lehetett valamit kiszedni belőle” − emlékezett vissza testvére.
József Attila papnak állt volna
Hogya valóban érezte-e magában a hívást, és szíve szándéka volt, hogy papnak tanuljon, vagy egyszerűen ez volt a legmegfelelőbb módja annak, hogy a rá vigyázó sógor biztosíthassa, ne kallódjon el a jó eszű, ám ekkor már egy öngyilkossági kísérleten túlesett fiatal tehetség, nem tudni. Attila mindenesetre annak ellenére, hogy testvére szerint nem túlcsorduló örömmel, de elindult a nyergesújfalusi szemináriumba. Diáktársai azonban egyértelműen úgy emlékeztek vissza, hogy Attila ugródeszkának tervezte a szemináriumot, ahol a latin nyelvet elsajátíthatja, és később a polgári iskolában, majd a gimnáziumban hasznát veheti majd az itt szerzett tudásnak.
„Az öregúr meglepetéssel tapasztalta, milyen érett eszű, okos, mélyen gondolkodó a gyerek korához képest. Minden kiváló tulajdonságát kihámozta belőle, és örült, hogy ilyen nagyszerű tanítványt kapnak a rend paptanárai.
Közben, pillanatokra elkomorodott: kár, hogy a gyerek görögkeleti vallású. De hát ezen lehet segíteni, majd áttér a római katolikus hitre […] Másnap Attila elutazott Nyergesújfalura” − áll József Jolán visszaemlékezésében.
A szaléziak friss otthona tárt karokkal várta
A szalézi szerzetesrend története ekkoriban kezdődött meg a Komárom vármegyei Nyergesújfalun, 1919-ben költöztették át a rendházat Péliföldszentkeresztről. A sok fiatal reménybeli kispap között a visszaemlékezések alapján is kiemelkedett József Attila, aki egy ízben, 1920 húshagyó keddjén rögtönzött kabaré előadásban csillogtatta meg humorát.
„Attila ilyenkor rendszerint középpont volt a nagyobb növendékek társaságában, akik szívesen hallgatták a fővárosi kuriózumokról referáló, s tán a forradalmár érzelmeit is fölfedő diákot. Néha hozzájuk szegődtem, pillanatra feszültebbé vált a társalgás, mígnem újra föl merték venni az elejtett társalgás fonalát, s meggyőződhettem, hogy Attila bár szocdem érzelmű, de nem propagandista"
− mesélte róla Gábor József, későbbi szalézi szerzetes.
Mindösssze két hétig maradt Nyergesújfalun annak ellenére, hogy láthatóan jó közösségbe került, posta helyett, amit testvére oly nagyon várt, végül maga állított be pesti otthonukba csomagjaival együtt. Később már szóba sem került a papi hivatás. 1920 nyarán különbözeti vizsgát tett, és polgári iskolában folytatta tanulmányait.
József Attila későbbi életéről számos cikkünkben foglalkoztunk, ide kattintva elolvashatod, miért akarta a költő leszúrni Gyömrői Editet.
