Vasárnaponként beizzítjuk képzeletbeli időgépünket és visszaruccanunk a középkorba, hogy többet megtudjunk arról, milyen volt az élet valójában annak idején Európában.
A katolikus szerzetesnőt sokan sokféleképpen nevezték: a köznyelvben szürke nővérnek, a jeruzsálemi Jad Vasem intézet szerint viszont ő a „világ igazainak” egyike, saját álnevének vezetékneve szó szerinti jelentését, a Nemest választotta, és igen, megkapta a férfi jelzőt is, mivel annak idején olyan kitartással és határozottsággal küzdött a nőkért, az elesettekért, a kiszolgáltatottakért.
Mai kattintásvadászat-paródiánk főhőse Assisi Szent Ferenc, akinek élete és tanításai nyomán Jorge Mario Bergoglio pápává választásakor – az egyház történetében először – a Ferenc nevet választotta.
Ha múmia, akkor Egyiptom, piramisok, díszes szarkofágok. Ám nem csupán abban a régióban mumifikálták a holttesteket, hanem Japánban is, csak picit másképp. Nem volt előfeltétel például a halál.
Az utóbbi években több olyan esetről is tudunk, amikor buddhista szerzetesek szó szerint felgyújtották magukat. Mi visz rá valakit egy ilyen cselekedetre, és mennyiben van ez összhangban a buddhizmus alapjaival?
