18

Csak felnőtteknek

A következő oldal tartalma a kiskorúakra káros lehet. Ha korlátozná a korhatáros tartalmak elérését a gépén, használjon szűrőprogramot!

Az oldal tartalma az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartozik.

Öngyilkos szerzetesek: Miért gyújtja fel magát valaki?

Az utóbbi években több olyan esetről is tudunk, amikor buddhista szerzetesek szó szerint felgyújtották magukat. Mi visz rá valakit egy ilyen cselekedetre, és mennyiben van ez összhangban a buddhizmus alapjaival?

A legismertebb öngyilkos vietnámi szerzetes Thích Quảng Đức volt, ő 1963. június 11-én leült egy párnára Saigon egyik forgalmas kereszteződésében, majd miután szerzetestársa leöntötte benzinnel, egy gyufát lobbantott lángra ölében tartott kezében. A tűzoltókat a szerzetesek saját életüket kockáztatva tartóztatták fel. A fénykép, amit Malcolm Browne fotós készített az eseményről, Pulitzer-díjat ért, emellett az 1963-as év sajtófotója díjat is megnyerte.  

A vietnámi mahájána buddhista szerzetes tettének okát pontosan ismerjük: a dél-vietnámi politikai rendszer ellen tiltakozott, amely megfélemlítette és elnyomta az embereket, nem engedélyezte vallási jelképeik használatát, és amikor ez ellen a buddhisták tiltakoztak, a hatóságok a tömegbe lőttek, illetve gránátokat dobálva kilenc embert, köztük két gyermeket öltek meg. A némán, mozdulatlanul égő szerzetesről készült világhírű fénykép mára az együttérzés szimbólumává vált, Thích Quảng Đức személyét pedig több buddhista is bódhiszattvaként kezdte tisztelni. Többen a férfi példáját is követték, azaz felgyújtották magukat, mivel a nemzetközi figyelem ellenére a dél-vietnámi Diệm-rezsim továbbra is támadta a szerzeteseket. Vietnámra ekkorra hatalmas médiaérdeklődés irányult, a szerzetesek akcióját szinte minden nemzetközi lap címlapon hozta, az amerikaiak pedig egyre több információhoz jutottak a számukra addig ismeretlen, eldugott terület életéről, politikai berendezkedéséről. Vietnám felkerült a térképre, olyannyira, hogy egyes szakértők szerint Thích Quảng Đức áldozata nélkül talán az amerikaiak támadása sem indult volna meg ellenük.

1963. 06.11. Thích Quảng Đức lángol
1963. 06.11. Thích Quảng Đức lángolFotó: Malcolm Browne / Wikimedia Commons

A legismertebb példák

Az 1963-as sorozat után már ritkábban fordultak elő hasonló esetek, de a tiltakozás ezen fajtája ma is jelen van. 2008-ban a pekingi olimpia előtt néhány tibeti buddhista szerzetes az elnyomásról és a megfélemlítésről mesélt a nemzetközi sajtónak, amire Kína erőteljes bosszúhadjárattal reagált. Egy évre rá erről a megtorlásról emlékezett meg az egyik szerzetes azzal, hogy felgyújtotta testét. 2011-ben újabb öngyilkosságokat – kevesebb mint egy év alatt tizenegyet – követtek el ily módon. 2012-ben még többen folyamodtak a figyelemfelhívás ezen módjához, ekkor már egy 18 éves fiatal, egy kamasz, illetve egy négy gyermeket nevelő anya is felgyújtotta magát. Mindannyian a kínaiak elnyomása és a vallásszabadság megsértése miatt tiltakoztak, és végső elkeseredésüket, helyzetük kilátástalanságát mutatták meg a világnak. 

Miért pont tűz?

A tibeti szerzetesek a tiltakozásnak nagyon sokféle formáját választhatták volna, ők mégis a tűz mellett döntöttek. Vajon miért? Bialkó László Gergő buddhista gyakorló adott választ a miértekre.

„Az egész visszavezethető egy szentiratra, a majdnem kétezer éves Lótusz szútrára. Ezt a szöveget Kelet-Ázsia Bibliájának is szokták nevezni, vagyis nagyon hangsúlyos szentiratként tartják számon, ez alapján indult el annak idején a tientaj és a nicsiren buddhizmus, valamint a reiki is. A szútrában rengeteg ember, természetfeletti lény történetét mesélik el jórészt szimbolikusan. Az egyik történet szereplője Bhaisadzsja-rádzsa bódhiszattva, aki az adás (dána) tökéletes erényét gyakorolva az adás legmagasabb rendű formáját, az önelégetést hajtja végre. Sokan ezt a történetet értelmezik szó szerint, ezért követik a szútrában olvasott példát maguk is, ezt a történetet azonban nem szabad szó szerint értelmezni, itt ugyanis a szellemi fejlődés, a meditáció egy olyan fokának eléréséről van szó, amikor az én elég, és ezáltal különleges mágikus képességek szerezhetők meg.”

Az elnyomás ellen tiltakozó tibeti szerzetesek
Az elnyomás ellen tiltakozó tibeti szerzetesekFotó: Education Images / Getty Images Hungary

Miért a tibeti szerzetesek gyújtják fel magukat?

„A tibetiekről tudni kell, hogy a buddhizmuson belül ők közelítik meg a leginkább vallásos oldalról a buddhizmust, nagyon komolyan veszik, a Lótusz szútra is nagy szerepet kap a hitvilágukban. A szerzetesek egész létezése a hitük körül forog. Ugyanakkor az elnyomás és a kilátástalanság is része jelenlegi életüknek, ráadásul esetükben a vallás sem különül el élesen a politikától – gondoljunk csak arra, hogy a dalai láma Tibetnek nemcsak vallási, de politikai vezetője is volt. Ha összeadjuk a rendkívül mélyen gyökerező vallásgyakorlást a kegyetlen üldöztetéssel – erről érdemes megnézni a Kundun (Tibet végnapjai) című filmet –, így megértjük, mennyire el vannak keseredve a szerzetesek, akik nem gyakorolhatják a vallásukat, miközben az az életük, közelebb kerülünk a megoldáshoz. 

Ugyanakkor az öngyilkosság ellentmond Buddha tanainak: a gyilkosság és az öngyilkosság a buddhizmusban nem megengedett, tulajdonképpen a két legrosszabb dolog, ami történhet, nagyon visszavetik a karmikus életutat. Az első fogadalom, amit a buddhisták tesznek, úgy hangzik, hogy óvják az életet, és a pránát, azaz az életerőt nem oltják ki. Az öngyilkosság ezért nem összeegyeztethető a buddhizmussal.”

Mustra