Egy friss kutatás nemcsak azt vizsgálta meg, hogy mi az, amin a legtöbbször hajba kapnak a párok, hanem azt is, hogy a friss szerelmesek vagy a régóta párkapcsolatban élők veszekednek-e többet.
Ne bánkódjon, ha az első házassága zátonyra futott. A második, vagy akár a harmadik sokkal jobb lehet.
Ha egy fiatal nő idősebb, apja korabeli férfiba szeret bele, a klasszikus sztereotípiák szerint a pénz vagy az apakomplexus motiválja. A valóság azonban ellentmond a rosszhiszemű véleményeknek.
Úgy érzem, alig kapok tőle valamit, nem vagyok szeretve. Ő erre elkezdi sorolni, hányféleképpen igyekszik kifejezni az érzéseit. Felidézi azokat az alkalmakat, amikor reggelit készített, vagy amikor miattam próbálta otthonossá tenni a lakást. Miért nem érzek ebből semmit? Milyen mértékben javítható egy kapcsolat, ha más szeretetnyelvet beszélünk?
Bár a közbeszéd hagyományosan a tavasszal kapcsolja össze a szerelmet, egyre gyakoribb jelenség a téli egymásra találás. A magányos emberek nagyobb kedvvel keresnek, és gyakrabban találnak párt maguknak télen. Szexuálpszichológus magyarázza el, hogy miért.
Mindenki mást keres egy párkapcsolatban, vannak azonban tulajdonságok, melyek általánosan előnyössé tesznek egy lehetséges partnert.
Louis Hector Berlioz nevét nem mindenki ismeri, de ha azt mondjuk, Rákóczi-induló, máris sokaknak kezd legalább derengeni valami. A kiváló zeneszerző persze nem csupán egy indulót hangszerelt zenekarra, s nem csupán egyféle stílusban: életének tragédiái és kalandjai, amikből volt bőven, egyaránt visszaköszönnek műveiben.
Tudod, hogy kit választ végül a Kisasszonyok Jója? Hogy mi volt a neve Anna Karenina szeretőjének? És hogy ki kísérte el Raszkolnyikovot Szibériába?
Sokan túlzott elvárásokat támasztanak partnerükkel szemben, van azonban néhány dolog, amit teljes joggal elvárhatsz egy párkapcsolatban. Lássuk, mik ezek.
Hogyan magyaráznád el a piros színt valakinek, aki sosem látott olyat? Persze tudod mihez hasonlítani, és felismered, ha találkozol vele. De a pirosság lényegét nehéz szavakkal megragadni. Így vagyunk a szerelemmel is. Ahogy az a társadalmilag túlmisztifikált jelenségekkel általában lenni szokott, talán közelebb jutunk hozzá, ha sorra vesszük, mi mindennel szoktuk összetéveszteni.
Négyféle hormont ismerünk, amelyeknek közük van a boldogságérzethez, és azt is tudjuk, hogy vannak tevékenységek, amelyek serkentik a termelődésüket. Ezeket mutatjuk most be.
Néha az emberek teljesen összezavarodnak attól, hogy ők is emberek. Azt gondolják, hogy egy egész életet le tudnak élni úgy egy monogám kapcsolatban, hogy nem fognak egy harmadik személyhez vonzódni. Ha pedig mégis megtetszik nekik valaki más, rögtön a hibát kezdik keresni önmagukban vagy a partnerükkel felépített közös életben, és a boldogtalanság jelei után kutatva aztán jó eséllyel találnak is valamit. Nem járnánk-e mind jobban, ha nem megijednénk a vonzalmainktól, hanem megtanulnánk kezelni őket?
