A járvány hatására rengeteg változás állt be a gyerekek életében is, és van, hogy emiatt külső segítségre van szükség. Ha ezeket a jeleket észleljük, jobb szakemberhez fordulnunk.
Január 25-től új kezdeményezés indult Magyarországon. Azok a lányok és nők, akiket erőszak vagy zaklatás áldozatává tettek, ettől a naptól egy újabb segítő szolgáltatást vehetnek igénybe.
Szülőként annyi mindenre kell figyelni, hogy a személyes jóllét és a párkapcsolat-ápolás gyakran háttérbe szorul. Pedig az egészséges szülői kapcsolat és az ezzel járó minta nagyban befolyásolja a gyerekek közérzetét és fejlődését, így érdemes kiemelt figyelmet fordítani rá – erre pedig a Hintalovon Alapítvány külön segítséggel készült.
Bántalmazót vagy bántalmazottat a legtöbben ismerünk, ha más nem, akkor a hírekből. Nagyon sokszor merül fel az a kérdés, az áldozat miért akkor és úgy lép, ahogy. Ám ennél sokkal fontosabb kérdésre kéne keresnünk a választ: mi mit tehetünk azért, hogy segítsünk nekik?
Bár a karácsony a szeretet és ragyogás ünnepe, amit egész évben várva várunk, advent első vasárnapja és az ünnep közeledtével sokaknak inkább válik stresszé, rohanássá és kapkodássá az egész, mint meghitt várakozássá.
Ki segítene, ha támadás érne az utcán? A járókelők nagy része közömbösen elfordítaná a fejét, míg mások azt gondolnák, hogy biztos „szerelmesek közötti csetepatéról” van szó? Kitty Genovese tragikus halála szociálpszichológiai kutatások sorát inspirálta arra, hogy megvizsgálják, miért nem avatkoznak közbe az emberek, amikor valakit nyilvános helyen ér erőszak.
Édesanyám annyira szeretett iskolába járni, hogy kislányként, miután hazaért, felsorakoztatta a babáit, és leadta nekik az aznapi tananyagot. Időnként számonkérést is tartott, mindegyiküknek készített játék ellenőrzőt, szorgosan vezette a jegyeiket. Nem csoda, hogy később a tanári pályát választotta, és mára több mint 3 évtizede oktatja a diákokat (egyébként abban az iskolában, ahova ő maga is járt annak idején). Ám a gyerekek többsége közel sem élvezi ennyire az iskolát, mint anno az én anyukám. Sokan egyenesen utálnak ott lenni, vagy arról számolnak be, hogy állandóan unatkoznak. Mi lehet a háttérben?
Sok embernek okoz nehézséget, hogy kérjen valamit másoktól. Van, aki azt gondolja, ez a gyengeség jele, hiszen ezzel felfedi, hogy segítségre szorul. Mások úgy tartják, a kérések megfogalmazása egyfajta manipuláció, hiszen rávesszük az ismerőseinket, kollégáinkat, családtagjainkat, hogy valami olyat tegyenek, ami nekünk kedvez. Ezekkel a tévhitekkel szemben a kérés teljesen természetes, a boldoguláshoz nélkülözhetetlen képesség. Nem önzőség, pusztán annak felismerése, hogy mások nem gondolatolvasók, nem tudják maguktól kitalálni, mire van szükséged. Miért nem mondod el nekik?
„Néma segélykiáltás: ez az a Signal for Help néven megjelent segítségkérő mozdulatsor, segélykérő jelzés, amelyet a magyar rendőrség szeretne bevezetni a köztudatba annak érdekében, hogy a kiszolgáltatott helyzetben lévő emberek akár némán is segítséget kérhessenek” – kezdte az erről szóló sajtótájékoztatóját a rendőrség.
A szélsőséges hangulati ingadozással, az elhagyatástól való masszív félelemmel és érzelmi labilitással jellemezhető borderline állapot (borderline personality disorder, röviden BPD) a leggyakoribb személyiségzavar. Becslések szerint a népesség 2-3 százalékát érinti, de sokan vannak olyanok, akik nem jutnak el szakemberhez, és nem kapnak diagnózist. A kategorizálásnál persze sokkal fontosabb azzal a szenvedéssel kezdeni valamit, amelyet nemcsak a BPD-vel érintett személy, hanem a környezete is átél. Hogyan kerüljük el, hogy mi is tönkremenjünk a gyerekünk, a szerelmünk, a barátunk vagy a munkatársunk impulzív, agresszív, kaotikus viselkedésétől?
A nagycsaládok felbomlottak. Egyre kevesebb gyerek születik. A szülők egyre fáradtabbak, nem bírják munka mellett a gyereknevelés terhét is, segítségre van szükségük. Mindezeken a problémákon egyszerűen segíthetne, ha a rokonok, nagyszülők aktívan részt vennének a család életében. Ám manapság egyre több esetben ennek fordítottja következik be.
A „mert megérdemlem” társadalmában élünk. De tényleg akkor leszünk boldogabbak, ha az elsődleges szempontunk mindig saját magunk vagyunk? Pszichológusaink talán meglepő egyetértésben adnak választ a kérdésre, és azt is megmondják, miért olyan egyértelmű a válasz.
