Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Szülőként annyi mindenre kell figyelni, hogy a személyes jóllét és a párkapcsolat-ápolás gyakran háttérbe szorul. Pedig az egészséges szülői kapcsolat és az ezzel járó minta nagyban befolyásolja a gyerekek közérzetét és fejlődését, így érdemes kiemelt figyelmet fordítani rá – erre pedig a Hintalovon Alapítvány külön segítséggel készült.
A szülők a legjobbat akarják a gyerekeiknek. Ugyanakkor sokszor úgy vannak vele még ma is, hogy ha nem vesznek tudomást a gondról, az nincs is. Vagy ha van is hajlandóság a megoldásra, ha már külső segítséghez kéne fordulni, megtorpannak. Mi, magyarok, jellemzően nem szeretjük „kiteregetni a szennyest”, megosztani másokkal, ha valami problémánk van, azt meg főleg nem, ha valamire nem tudjuk a választ, vagy esetleg még durvább: hibáztunk! Fokozottan igaz ez a párkapcsolatokra, a párkapcsolat és szülőség témájára – tudjuk meg az alapítványtól.
A flamand kormány évek óta fokozott figyelmet fordít a párkapcsolati jólét támogatására, különböző tippeket adva a pároknak a kapcsolat megszilárdításához a szülői lét legelejétől. Ezt alapul véve készített el a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány egy kiadványt, amelyben hazai pszichológus és családterapeuta szakemberek elemzik a magyarországi helyzetet, és amelyben a párkapcsolatot erősítő tippek – a szülővé válás, intimitás megtartása, beszélgetés fontossága, konfliktuskezelés stb. – mellett, a legfontosabb segítő szervezetek és szakemberek elérhetősége is listázva van. Ezzel igyekeznek minden szülőnek az aktuális helyzetére alkalmazható segítséget nyújtani, ezzel a gyerekek jóllétét támogatva. Ruttner Zsóka, a kiadvány egyik szerkesztője, pszichológus és a Yelon program szakmai vezetője mesélt arról, miért kiemelten fontos téma ez.
A flamand kormány még csütörtöki randinapot is bevezetett a házaspároknak. Mesélsz erről egy kicsit?
Igen, ez egy korábbi kampány, amely két fázisban valósult meg. Az első a párkapcsolatok fontosságát, az arról való gondolkodást mutatta be. Mindenkit arra bátorított, hogy ha nehézséget tapasztal a párkapcsolatában, akkor arról merjen nyíltan beszélni, hol tudnak ehhez szakmai segítséget kérni. A második fázisban már konkrét javaslatot mutattak, ez lett a csütörtöki randinap. Itt nem a hét egy megadott napja számít, hanem az, hogy a párok eltökélten kijelölnek időt arra, amikor a kapcsolatukat ápolják, minőségi időt töltenek együtt.
Ez lenne a cél Magyarországon is?
Jó lenne egyáltalán arról beszélni, hogy a párkapcsolatokban bizony akadnak nehézségek, s létezik olyan, hogy párkapcsolati jóllét. Ezekről a nehézségekről pedig lehet és kell is beszélni, egymással, szakemberrel. Az emberek még az ilyen lehetőségeikkel sincsenek tisztában, a cél tehát az információátadás és a segítség elérhetővé tétele.
Csakhogy ez Magyarországon a nagy átlagban nagyon sok esetben úgy kezdődik, hogy örülök, hogy egyáltalán van párkapcsolatom. Még mielőtt eljutnánk odáig, hogy az adott párkapcsolat jó-e nekem, megjelenik a félelem az egyedülléttől. Mintha azt mondanánk: örülj, hogy párkapcsolatban élsz, és ne panaszkodj!
Jó, ha tudunk valakire támaszkodni, hiszen folyamatosan kihívásokkal találjuk szemben magunkat egyedül és párként is. Olyan élethelyzetek, mint például egy gyerek érkezése, még inkább próbára teszik, igénylik a kapcsolat stabilitását. Kellenek az erőforrások, amelyekkel egymást tudjuk támogatni ezekben a nehéz helyzetekben.
Mit tapasztalsz, a magyar párok körében mennyire van erre nyitottság? Foglalkoznak azzal, hogy a párkapcsolat jól működjön? Ismerik a lehetőségeiket?
A kiadványunk célja az is volt, hogy ezt hazai pszichológusok és családterapeuták segítségével feltérképezzük. Az a tapasztalat, hogy azok a párok, ahol gyerek van, ott főleg a gyerekkel kapcsolatban kérnek elsősorban segítséget, és csak utána következik a párkapcsolatról való gondolkodás, gondoskodás. Így csak azt mondhatjuk, hogy elkezdett a köztudatba kerülni, hogy a párkapcsolati jóllét is fontos. Ha a párok jól tudnak működni, kommunikálni, az a gyermekük lelki fejlődésére is pozitívan hat. Nem mellesleg példát is mutatunk, mintát adunk arra vonatkozóan, hogy ha valami nem működik jól, akkor próbálunk rajta változtatni, és nem baj az sem, ha ehhez segítséget kérünk.
Ha hazai trendekről beszélünk, még mindig megmaradt, hogy a szülők elkezdik egymást anyának és apának hívni. A nőkkel szemben ráadásul egyfajta elvárás, hogy az életük a szüléssel teljesedjen ki. Ebbe nehezebben beilleszthető az, hogy a párkapcsolat ugyanolyan fontos része az életnek. Szerinted hogyan lehet elérni, hogy a párok megértsék, a gyermekvállalás nem jelenti sem a kapcsolat feláldozását, sem saját maguk teljes feladását?
Ezeket a kérdéseket még a gyerekvállalás előtt át kell venni. Nyilván a gyerek érkezésével automatikus a kapcsolat átalakulása, de még előtte fontos az igényeinket megfogalmazni magunknak és a párunknak is. Ehhez azonban már egy alapvető szintű önismeret is szükséges, hogy tisztában legyünk azzal, mi mit szeretnénk, akár a párkapcsolatban is, de mondjuk, nőként, férfiként is. Emellett annak megvalósítása sem egyszerű, hogy ne csak szülőként legyünk jelen a kapcsolatban. Hely és idő kell ahhoz, hogy meg tudjanak jelenni azok az igények, amelyek nem a szülőségből fakadnak, hiszen sokkal komplexebbek vagyunk annál, mint amit aktuálisan átélünk.
Mit kezdhetnek az anyák a bűntudatukkal? Sokan úgy érzik, hogy ha elrabolnak pár órát abból az időből, amit a gyerekneveléssel is tölthetnének, az valamiféle árulás, cserben hagyás.
Szerintem mindenkinek más az elvárása, igénye a gyerek és maga felé. Van, aki könnyen kétfelé tud szakadni, mások nehezebben. Nagyon sokat segíthetnek a nagyszülők vagy egy bébiszitter, de erre sincs mindenkinek lehetősége. Már az is jó eredmény, ha a pár tagjai felváltva tudnak akár egy fél órát magukra szánni. A bűntudat legyőzésében az segíthet, ha a szülők azt tartják szem előtt, hogy egyszerűen jól kell lenniük nekik is ahhoz lelkileg, hogy jól tudjanak gondoskodni a gyerekükről. Ha csak azért nem mennek el otthonról, vagy bízzák rá egy megbízható személyre a babát, mert bűntudatuk van, az nem lesz hatékony a gyereknevelésben. Mindenkinek fel kell töltődni, perspektívát kell néha váltania ahhoz, hogy utána rá tudjon hangolódni a gyerek igényeire.
Milyen segítségeket vehetnek igénybe azok a párok, akik eljutnak már annak felismeréséig, hogy szükségük lenne valamire, ami építi a párkapcsolatukat? Tudnának rá egy kis időt szakítani, de fogalmuk sincs, hogy kezdjenek hozzá.
Kiadványunkban próbáltuk ezeket is összeszedni, hol tudnak a párok segítséget kérni, vagy ha erre nincs igényük, akkor olyan programot találjanak, amely lehetőséget nyújt a szülői szerepből való kilépésre. Tippeket adunk arra, hogy ha randira mennek, akkor hogyan kerülhetik el azt, hogy csak a gyerekről beszélgessenek. Hogyan ismerjék fel, mi történik velük, hogyan fogalmazzák meg az igényeiket? Azt is fontos tudni, hogy a párkapcsolat megerősítése egy folyamat, és nem létezik rá egységes recept, amely tökéletesen működik minden párnál. Azt érdemes megtalálnunk, számunkra mi építő, vagy mik azok a problémás területek, amelyek fokozottan igénylik a nyílt kommunikációt. Magyarországon még mindig a tűzoltás jellemző a problémák kezelésében, azaz csak akkor kérünk segítséget, amikor már nagyon-nagyon nem jó valami. Ehelyett meg kéne erősítenünk azokat a jól működő készségeket, amelyekre egyébként lehet támaszkodni később a nehéz helyzetekben.
Ehhez viszont fel kéne ismernünk és vállalnunk az igényeinket. Egy kicsit beszélsz arról, hogy ez miért fontos?
Akkor tudunk jól működni bármilyen kapcsolatban, ha magunkkal tisztában vagyunk. Tudjuk, mit várunk a partnerünktől, mi az, amit mi szeretnénk, hogyan tudjuk azt jól kifejezni. Ezek nem szűnnek meg azzal, hogy később szülőkké válunk, mert a párkapcsolat egyébként is megmarad. Ne csak feltételezzük, amit a másik valószínűleg gondol, hanem kérdezzünk rá, és legyünk tisztában a saját gondolatainkkal, érzéseinkkel. Ezeket – illetve ezek folytonos változásait – meg kell tanulni jól megosztani a másikkal. Ha ez nehezen megy, érdemes szakember segítségét kérni, hogy legalább magunkban tisztázzuk, pontosan milyen emlékek, érzelmek, vágyak mozgatnak minket.
