Az önkielégítés egy kapcsolatban kiegészítheti, helyettesítheti, javíthatja, de tönkre is teheti a szexet. A gyakori önkényeztetés oka és következménye is lehet a szexuális és kapcsolati problémáknak. Van azonban olyan is, hogy az elégedettség jele.
Az oxytocin csökkenti a stresszt, oldja a szorongást, javítja a hangulatot, segíti a kötődést. Jó hír, hogy magunknak termeljük, ezt segíti az érintés, a szex, de akár a háziállat simogatása is. Rossz hír, hogy ez a módszer kulturálisan egyelőre eléggé nemhez kötött.
Ismerd magad, figyelj a másikra, légy altruista, kommunikálj, és csináljatok néha valami különlegeset. Kutatási eredmények alapján foglaljuk össze, mi kell ahhoz, hogy a partnered még jobban élvezze a szexet. Ha sikerül, te is fogod.
A szenvedélyt bizony ugyanúgy ápolni, gondozni kell, mint magát a kapcsolatot. Egy kutatás szerint a férfiak vágya nagyrészt a kölcsönösségen, a kapcsolat minőségén, a spontaneitáson, valamint a partner megjelensésén múlik. A legfontosabb tippek következnek szexmentes kapcsolatok ellen.
A nők háromnegyede színlelt már orgazmust, de a férfiak negyven százaléka is. Előbbiek azért gyakrabban teszik. Leginkább azért, hogy a partner örüljön, ne törjön össze, vagy ne legyen konfliktus a dologból. Mások ezzel manipulálják párjukat, de olyan is akad, aki megjátszani is élvezi a gyönyört.
Egyre felkapottabb téma a stealthing, vagyis az óvszer észrevétlen levétele szex közben. Nem kérdés, hogy erőszaknak számít, de korántsem újkeletű jelenség. Régóta rengeteg kárt okoz, mégsem annyira egyértelmű, hogy nem oké.
Minden negyedik nőnél okoz rendszeres nehézséget a szexuális kielégülés. A legtöbb gondot a negatív testkép, a partner felőli nyomás, korábbi rossz tapasztalatok és az érzelmi bevonódás okozza. Lelki sebeink gyógyulása, a kapcsolati biztonság, testünk elfogadása kell az oldottsághoz és a felszabadultsághoz.
Meglepően sokan élnek szexmentes kapcsolatban, pedig a többségnek lenne igénye az együttlétekre. A leggyakoribb okok a vágy csökkenése, a kapcsolati krízisek és a testi betegségek. A pszichológusok segíthetnek a megoldásban, sokan azonban mégsem fordulnak szakemberhez.
Nincs értelme statisztikai adatok vagy mások hálószobatitkai alapján megítélni, hogy mennyire lehetünk elégedettek saját szexuális életünkkel.
A harmóniára hajlamosak vagyunk úgy gondolni, mint két ember közötti megállapodásra. Ebből kifolyólag rengeteg energiát fektetünk abba, hogy egyetértésre jussunk, addig harcolunk, amíg meg nem találjuk a közös metszetet.
Egy nyugtalan alvóval osztozkodni az ágyon elég kimerítő tud lenni, és akár párkapcsolati feszültségeket is teremthet.
A legtöbbünk számára egyértelmű, hogy a fizikai bántalmazás elfogadhatatlan, és ha valaki megüt, akkor előbb-utóbb megérik a gondolat, hogy ideje kilépni a kapcsolatból. Az viszont sokkal kevésbé evidens, ami megelőzi, sőt előrevetíti a fizikai abúzust.
