Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A harmóniára hajlamosak vagyunk úgy gondolni, mint két ember közötti megállapodásra. Ebből kifolyólag rengeteg energiát fektetünk abba, hogy egyetértésre jussunk, addig harcolunk, amíg meg nem találjuk a közös metszetet.
Kétségtelen, hogy ha egyetértünk a másik elképzeléseivel és osztozunk egymás értékrendjében, az nagyban megkönnyíti a párkapcsolatot. De valójában a mély és tartós érzelmi és mentális harmóniához másra van szükség.
A harmónia egy kapcsolatban megértést jelent
Nem kell mindenben egyetértenünk, a lényeg, hogy hajlandók legyünk megérteni a másik perspektíváját és halljuk meg az ő igazságát is. A legtöbben hiszünk abban, hogy a gondolataink, a véleményünk és a meggyőződéseink meghatároznak bennünket, és azt, hogy kik vagyunk. És hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy
a mi igazságunk az alapvető igazság, és ha valaki nem ért egyet vagy másképp él meg helyzeteket, az az identitásunkat veszélyezteti.
De hogyan tudunk harmonikusan élni egy olyan személlyel, aki másképp látja a dolgokat, mint mi? Ez azt jelenti, hogy nem ért egyet azzal, akik vagyunk, amiből az következik, hogy nem lehet harmónia köztünk? El kell érnünk, hogy a partnerünk egyetértsen velünk és a tapasztalatainkkal?
Nem, egyáltalán nem. Nancy Colier pszichológus szerint a harmónia egy kapcsolatban, legyen az romantikus, plátói, szakmai, családi vagy baráti, abból fakad, hogy hajlandók vagyunk megérteni a másik ember igazságát anélkül, hogy le akarnánk nyomni a torkán a sajátunkat. A harmónia abból a vágyból születik, hogy elfogadjuk a másik személy igazságát és perspektíváját.
Ha van bátorságunk feladni, hogy mások tapasztalatait kizárólag a saját szemüvegünkön keresztül nézzük, nem lesz probléma a kapcsolat harmóniájával sem. Ez ugyanis nem azt jelenti, hogy egyetértünk az élet értelmében, abban, hogy mi legyen, vagy ne legyen, hogy mi történt, vagy nem történt meg, sokkal inkább azt, hogy megvan a közös szándék arra, hogy megértsük és megismerjük egymást, egyetértésben és nézeteltérésben egyaránt.
Első lépésként kezdhetjük azzal, hogy megtanuljuk a jó kérdéseket feltenni. Például, te hogy érzed magad ebben a helyzetben? Hogyan éled meg ezt? Mit jelent a számodra? És ne csak a kérdéseket tedd fel, hanem
tedd félre a saját igazságodat és véleményedet ahhoz, hogy valóban meghalld a másik válaszait.
