Mérgező kapcsolataink sok esetben nemcsak lelkünket, de testünket is megbetegítik. Egy hatalmával visszaélő főnök, egy bántalmazó partner, egy kirekesztő közösség nem ritkán olyan káros stresszt jelentenek, ami később konkrét fizikai fájdalomban, testi tünetekben jelentkezik. Lehet ez a fejfájástól a savtúltengésen át a magas vérnyomásig bármilyen konkrét panasz, de összekapcsolódhat más, kulcsfontosságú szükségletünkkel is. Ha például gyomorgörcsünk van, és nincs étvágyunk, ha a stressztől befeszült izmaink könnyen meghúzódnak vagy begörcsölnek, ha éjjelente nem tudunk aludni, a káros hatás még összetettebben érvényesül. Emberi kapcsolataink azonban szerencsére nemcsak megbetegíteni, megnyomorítani, de gyógyítani is képesek. A szó konkrét, biológiai értelmében. Az oxytocin, mely leginkább az érzelmi kötődésben játszott szerepéről ismert, számos további pozitív hatással is bír.
Honnan szerezzek oxytocint?
Az oxytocint a szervezetünk saját maga termeli, és a társas kapcsolaton, az érintésen kívül tulajdonképpen semmi nem kell hozzá. A kölcsönösen vágyott emberi érintés, amilyen az ölelés, a simogatás, a másik masszírozása növelni képes az oxytocinszintet. A még intenzívebb bőr-bőr kontaktus nyomán ennél is erősebb hatással van a szexuális érintkezés, különösképpen az orgazmus. A szexuális kielégülés során termelődő óriási oxytocinmennyiség a szex utáni összebújással karöltve erős szerepet játszik a kötődés kialakulásában. Az emberi érintkezésen túl jelentős oxytocintermelődés figyelhető meg a házi kedvencekkel való időtöltésben is. Az állatok simogatása, a macska dorombolása különösen kedvező hatású. A hormonszint növekedéséhez hozzájárulhat továbbá az intim pillanatok emlékképeinek felidézése is, de meditációs technikákkal is elérhető.
Nyugtató hatású
Az oxytocin csökkenti a félelmet, oldja a szorongást. Olyannyira, hogy egy-egy helyzetben azonnal, zsigerből keressük az oxytocinnövekedéssel járó helyzeteket. Aki fél a vihartól, villámlás, dörgés esetén szorosan a másikhoz bújik. Ha egy repülőn vagy hajón kitör a pánik, az emberek egymás nyakába ugranak. A kisgyerek elesik, sír. A szülő pedig felveszi, megöleli, a hátát simogatja. Hosszasan lehetne sorolni azokat a szituációkat, ahol az ijedtség, a rettegés mintegy ösztönösen előhívja a társas kapcsolódást. És persze minél élesebb a helyzet, annál nagyobb szükség van rá. A kisebb aggodalmakhoz elég, ha egyszerűen csak nem egyedül van az ember, ha azonban egy fokkal jobban fél, már szívesen fogja, szorítja valaki kezét. Az igazán kétségbeejtő szituációkat viszont már sokszor csak összebújva, összeölelkezve lehet kibírni.
Ennek evolúciós alapjai is viszonylag kézenfekvőek: egymás támogatása, a közösség erősítése veszély idején nagyban növelhette a túlélés valószínűségét. Az elmélet szerint a nemi különbségek is innen erednek, hiszen míg a férfiak a veszély közvetlen elhárításán munkálkodtak (vagyis a klasszikus harcolj vagy menekülj stresszválaszt produkálták), addig a nők és az utódok igyekeztek valamilyen védett helyen együtt meghúzni magukat. Az összebújás nyugtató hatása ebben éppen úgy érvényesült, hogy a veszélyre adott hangjelzések, amilyen például a sírás, elcsitultak, így nem keltették fel a ragadozó vagy ellenség figyelmét.
Javítja a hangulatot
A társas érintkezés hasonlóan fontos szerepet játszik a bánat, a szomorúság enyhítésében is. Ha az embert valamilyen veszteség éri, jólesik átölelni valakit. Kisírni magunkat a vállán – ahogy a szólás tartja. A szoros közelség, az érintés itt is az oxytocinszint növekedésével jár, és enyhíti a szomorúság, a kiszolgáltatottság érzését. Éppen ezért tartósabb hangulati zavarok esetében, amilyen például a depresszió, kimondottan jót tesz a társas támogatás, de akár egy háziállat gondozása, simogatása is. A szomorúság idején összeborulva sírást persze alapvetően a nők csinálják. Legalábbis a mi kultúránkban semennyire nem számít férfias viselkedésnek az ilyesmi, plusz senki nem akar egy vinnyogó pasit maga mellé. A bánatos macsó iszik. Lehetőség szerint nagyobb mennyiségű töményet valamilyen füstös lokálban. Pedig ha csak a legkézenfekvőbb egészséghatásokat vesszük, már abból is nyilvánvaló, mennyivel szerencsésebb volna változtatni ezen.
Jobb arc leszel tőle
Az oxytocin ugyanis erősíti a proszociális viselkedést. Vagyis az ember nyitottabbá válik az emberi kapcsolatokra, befogadóbbá a társas támogatásra, jobban megéli az összetartozás érzését. A stresszoldáson túl ennek nagyon fontos önfenntartó jellege is van. Hiszen a társas érintkezésben megélt oxytocintermelődés éppen arra ösztönöz, hogy ezeket a kapcsolatokat fenntartsuk, hosszabb távon is részt vegyünk bennük, és törekedjünk a kölcsönösségre is. A szexuális együttlétek során termelődő óriási mennyiségű oxytocin ezért nem pusztán a kötődés erősítésében, de az egymás felé megélt nyitottságon keresztül is nagyban hozzájárulhat a párkapcsolatok harmonikus működéséhez.
