Hatalmas összegeket emészt fel a rekonstrukció, a kérdés, hogy visszanyeri-e fényét a középkori katedrális.
A legtöbb párizsi sejti ugyan, hogy a metrón ülve ősei csontjai fölött száguld, a csonttermek és alagutak nagyságáról azonban valószínűleg nincs elképzelésük.
Steven Spielberg filmje, a Terminál egy látszólag hihetetlen történetet mesél el egy férfiról, akinek hazájában forradalom tör ki, ezért állampolgárság nélkül marad, és éveken keresztül egy repülőtéren kénytelen élni. Kevesen tudják, hogy a filmet valós események ihlették: az iráni Mehran Karimi Nasseri 18 évig élt egyhuzamban a párizsi Charles de Gaulle reptéren.
Ezerszer hallott történetek és tényként ismert dolgok, melyekről azt hinnéd, a valóságon alapulnak, pedig többnyire a fantázia szüleményei. Lerántjuk a leplet a történelem legismertebb tévhiteiről.
Ha ma a divat fővárosát kell megnevezni, felmerül London, Milánó, New York, és néha már Madrid is az igazi klasszikus mellett, amely továbbra is Párizs. XIV. Lajos óta a francia fővárosra szegeződnek a divatra fogékony szemek évente több alkalommal is. Ilyen egy párizsi divathét a résztvevők és az alkotók szemével.
A legendás első világháborús kémnő, Mata Hari alakját mindenki ismeri, az egyik legsikeresebb francia női kém, Marthe Richard neve ugyanakkor többnyire homályba vész, pedig „kollégájához” képest sokkal jelentősebb karriert futott be a hírszerzés terén.
Ha eddig abban a hitben éltél, hogy Párizs csak egy van, most ki kell ábrándítanunk. Egyrészt Amerika teli van Párizs nevű városokkal, másrészt pedig maguk a franciák is elkezdtek már építeni egyszer egy ál-Párizst.
A világ legtöbbet csókolt nője cím tulajdonosa egy csinos párizsi kamasz lány, aki sohasem tudta meg, micsoda hírnév övezi, ugyanis már halott volt, amikor szépségét felfedezte a nagyközönség. A Szajna ismeretlen hölgye néven híressé vált lány különös története azután kezdődött, amikor a legtöbb emberé véget ér.
Igazi időkapszulát fedeztek fel a közelmúltban Párizsban. A híres vörös lámpás negyedben máig is érintetlenül áll egy „Csipkerózsika-lakás” azóta, amióta a II. világháború alatt elhagyta a tulajdonosa. Virtuális időutazás következik!
A modern ember médiafogyasztással múlatja az időt, vagy elmegy kirándulni, étterembe, bulizni. Mindez nem volt mindig így, kicsit szűkebb volt az élményturizmus és a szórakozás kínálata 200 évvel ezelőtt. Ezeket a régi hobbikat ma már inkább betegesnek, mint kreatívnak mondanánk.
A világ egyik leghíresebb temetője évente látogatók százezreit vonzza, mivel olyan hírességeknek nyújt végső nyughelyet, mint Jim Morrison, Maria Callas, Oscar Wilde vagy Molière. Ugyan ma legkevesebb két-három millió ember földi maradványait őrzik Párizs legnagyobb temetőjében, de a Cimetière du Père-Lachaise nem volt mindig ilyen népszerű. Napóleonnal együtt az adminisztrátorok az 1800-as évek elején komoly marketingmunkát tettek bele, hogy az emberek rákapjanak. Tervük jobban sikerült, mint gondolták.
Ma Párizsban a Pont des Arts-on lévő szerelemlakatok mellett andalogva sétálnánk el a Notre-Dame székesegyházhoz, amit egyelőre még zárva találunk az újjáépítés miatt. Ha azonban az 1880-as években járnánk arrafelé, akkor más irányba vennénk az utunkat. A szomszédos La Morgue hullaház ugyanis Párizs egyetlen „ingyenes színházaként” még a külföldi látogatókat is elbűvölte.
