A legendás első világháborús kémnő, Mata Hari alakját mindenki ismeri, az egyik legsikeresebb francia női kém, Marthe Richard neve ugyanakkor többnyire homályba vész, pedig „kollégájához” képest sokkal jelentősebb karriert futott be a hírszerzés terén.
Örömlány, milliomosözvegy, majd kém
Marthe Betenfeld 1889-ben született a kelet-franciaországi Blâmont községben, egyszerű földművescsalád gyermekeként; mivel szüleinek nem sok pénze volt, a lány 14 évesen otthagyta az iskolát és egy szabómesternél vállalt munkát, hamarosan azonban rájött, az inaskodás nem jövedelmez úgy, mint szeretné. Az élelmes és csinos kiskamasz lány inkább a világ legősibb foglalkozását választotta, melyre mindig volt kereslet a közelben állomásozó katonáknak köszönhetően; három évig űzte tinédzserként a nem éppen tiszteletteljes hivatást, mígnem egyik kuncsaftjától intim betegséget szedett össze, ezért a hatóságok eltiltották a munkájától.
Az ekkor is mindössze 17 éves Marthe nem nyugodott bele a döntésbe, otthagyta a vidéket, és Párizsba, a fény és pompa városába költözött, ahol még senki sem ismerte, így betegsége is titokban maradhatott. Új lakhelyén a lány megismerkedett egy gazdag iparmágnással, Henri Richer-vel, aki feleségül vette őt, és megismertette szenvedélyével, a repüléssel. Marthe Richard, aki ekkor már férje angolosított családnevét viselte, 1913-ban maga is letette a pilótavizsgát, és elhatározta, világrekordot dönt, első nőként fog Franciaországból Svájcba repülni.
A jeles tettre végül nem egészen úgy került sor, ahogyan eredetileg eltervezték: hősünk Burgundiában vonatra tette a repülőgépét, így utazott Zürichbe, ahol azt hazudta, hogy a levegőben tette meg a szóban forgó távolságot. A hazugságot elhitték, és Richardot éveken keresztül – hamisan – a repülés női úttörőjeként tartották számon.
Kettős ügynökként dolgozott a franciáknak és a németeknek
Az első világháború kitörését követően Henri Richer-t besorozták és a frontra küldték, 1916-ban Verdunnél életét vesztette – tetemes vagyonát Marthe örökölte, aki gazdag özvegyként végre úgy élvezhette az életet, ahogy mindig is szerette volna. Egyik szeretője, egy Zozo fedőnévre hallgató orosz forradalmár összehozta őt Georges Ladoux kapitánnyal, a francia katonai elhárítás parancsnokával, akit lenyűgözött Richard szépsége, vakmerő természete, és legfőképp az, hogy négy nyelven (anyanyelvén kívül angolul, németül és spanyolul) beszélt folyékonyan. Ladoux azonnal munkát ajánlott Richardnak, megbízta, hogy csábítsa el Hans von Krohn kapitányt, a német haditengerészet spanyolországi attaséját, és szedjen ki belőle minél több bizalmas információt.
A félszemű, negyvenes évei közepén járó német tengerésztiszt gyorsan megkedvelte a kikapós francia szépséget, szeretőjévé tette és különböző titkos feladatokkal látta el – miközben Richard látszólag von Krohn megbízásából dolgozott, valójában a franciáknak küldött információkat és igyekezett elszabotálni a németek terveit. Egy alkalommal szeretője nyolctégelynyi zsizsiket küldetett Richarddal Argentínába, melyekkel a dél-amerikai országból az antanthatalmak számára hajón szállítandó gabonát kellett volna megfertőznie, ő azonban inkább a tengerbe öntötte a teljes titkos szállítmányt. Máskor Richard arra kérte a kapitányt, hadd kísérje el őt, amikor a legújabb német tengeralattjárókat szemlézi: természetesen jól megjegyzett mindent, és azonnal továbbította a franciáknak a járművek külső és belső adatait.
Hősünk mégis elkövette azt a hibát, melyet minden valamirevaló kém igyekszik elkerülni: beleszeretett von Krohn kapitányba, és többé nem tudta előtte titkolni valódi szándékait. Bevallotta szerelmének, hogy kettős ügynök, ekkor azonban már a sorsfordító 1918-as év végét írtuk, Németország elvesztette a háborút, Richard pedig különösebb retorzió nélkül megúszta a kalandot. A háborút követően másodszorra is férjhez ment, ezúttal egy Párizsban élő vagyonos brit üzletember, Thomas Crompton, a Rockefeller Alapítvány helyi ügyvezetője vezette őt oltár elé, aki mindössze két évvel később, 1928-ban váratlanul elhunyt. Az immár kétszeresen megözvegyült és ismét rengeteg pénzt örökölt Richard Párizs agglomerációjába vonult vissza, ahol vagyonából kényelmesen eléldegélt.
Két világháború hőse volt, mégis meggyűlölték hazájában
Richard később azt állította, háborús szolgálataiért 1933-ban megkapta a francia becsületrendet, azonban repülős érdemeihez hasonlóan ez is alapos ferdítés volt csupán: valójában elhunyt férjét, Cromptont tüntette ki posztumusz a francia állam a Rockefeller Alapítvány képviseletében végzett munkája elismeréseként. A szélesebb közvélemény négy évvel később ismerte meg a prostituáltból és milliomosfeleségből lett kettős ügynök történetét, amikor – a tényekkel igencsak szabadosan bánó – játékfilmben dolgozták azt fel.
A második világháború idején a filmnek köszönhetően bulvársztárrá lett Richard visszaköltözött Párizsba, ahol különböző alvilági üzelmekkel kereste a kenyerét, illetve örömlányokat intézett a megszálló német hadsereg katonái számára, titokban viszont az ellenállási mozgalmat segítette. Közel férkőzött a Gestapo magas rangú tisztjeihez, így képes volt kényes információkat kiszedni belőlük, melyeket továbbított az ellenállók részére. A felszabadulás után a franciák már két világháború hőseként ünnepelték a legendás kémnőt, aki végleg abbahagyta a hírszerző tevékenységet, és átnyergelt a politikába: 1946-ban beválasztották Párizs negyedik kerületének tanácsába.
Önkormányzati képviselőként Richard – saját korábbi foglalkozását meghazudtolva – szorgalmazta egy törvény bevezetését, mely illegálissá tette a prostitúciót a francia fővárosban. Igyekezete sikerrel járt, a bordélyokat és az örömlányokat betiltották Párizsban, mely sokakban óriási felháborodást keltett; a törvény ellenzői lejárató kampányba kezdtek Richard ellen, többek között napvilágra hozták, hogy korábban gyémántokat csempészett és jó kapcsolatokat ápolt a szervezett bűnözéssel. Ugyan ezek a vádak végül hamisnak bizonyultak, ellenfelei végül más taktikával űzték el a volt kémnőt: Thomas Cromptonnal való házassága révén Richard automatikusan megkapta a brit állampolgárságot, így a korabeli törvényeknek megfelelően nem indulhatott volna politikai tisztségért, vagyis csalást követett el.
A megszégyenült Richard lemondott önkormányzati pozíciójáról, és a közélettől is visszavonult; elfeledve halt meg 1982 februárjában, 92 éves korában.
