Rettenetesen nehéz, ha elveszítünk valaki, aki szerettünk. A gyász az egyik legerősebb emberi érzés, mindent elhomályosíthat és megkérdőjelezhet. Aki éppen gyászol, az úgy érezheti, hogy sosem lesz már ugyanolyan az élet, mint amilyen volt. Ez igaz is, egy szeretett személy elvesztése megváltoztatja az embert.
Tulajdonképpen pontosan tudjuk, hogy milyen kutyát akarunk, akkor is, ha nem. Vannak elképzeléseink és vágyaink, és ezek sokszor nem vágnak egybe azzal, ami végül a megfelelőnek bizonyul. Pont mint a párválasztásban.
Ugye milyen jó, amikor kiderül, hogy igazunk van? Annyira jó, hogy ha nincs így, akkor azt nem is fogadjuk el, és inkább addig megyünk, amíg valahogy ki nem derítjük, hogy mégiscsak nálunk az igazság.
Tiszteljük azokat az embereket, akik nehéz időkben is tartják magukat. Akik egy konfliktusban meg sem rezdülnek, akiken nem látszik, hogy gyengék lennének. Sokan mérgesek magukra, ha kiderül róluk az esendőségük, gyengeségük. Azt gondolják, bírniuk kellett volna. Pedig, aki mindig tartja magát, az önmagát is veszélyezteti.
Bár a kisgyerekkori élmények idővel a feledés homályába merülnek, ez ne tartson minket vissza a családi nyaralásoktól. Lehet, hogy a gyerek később nem fog pontosan emlékezni arra, hogy mik történtek vele hároméves korában, de az érzésre, hogy milyen jó volt együtt, arra igen.
Azt hihetnénk, hogy a boldogság, az elégedettség vagy az önbizalom adottság. Van, aki alkalmas erre, van, aki nem. Pedig felnőttként már elég nagy ráhatásunk lehet arra, hogyan érezzük magunkat a bőrünkben. Életünk minden eseményéről gondolunk valamit – és gondolataink beleíródnak az életünk történetébe. Saját megélésünkön múlik azután, hogy milyen érzéseink lesznek, és ezeken keresztül hogyan érezzük magunkat.
Azt már bebizonyította a tudomány, hogy a magány olyan mértékben növeli a halál kockázatát, mint ha naponta 15 szál cigit szívnánk el. És bár a magány kialakulásának okairól egyre többet tudunk, az állapot hatékony kezelésétől még távol állunk.
Pontosabban az olcsó, de nagy esküvő. Fura statisztikák, amikből kiderül, mi kell a sikeres házassághoz. Nászút például mindenképpen.
Ha a szeretet hasonló mintázatot követ az agyban, mint a függőségek, akkor ezt is meg lehet szakítani. De hogyan?
Úgy tűnik, bármelyik univerzumban is éljük az életünket, a nehéz döntéseket nem tudjuk elkerülni. Mi alapján döntjük el, hogy mi számít jónak, mi rossznak? És mit kezdenek a dilemmáikkal Westeros hősei?
Az internet nemcsak a mindennapi életünket, hanem a gondolkodásunkat is megváltoztatja. Egyre gyakrabban hangzik el a mondat: minek tanuljam meg, ha egy pillanat alatt megtalálom az interneten? Kérdés, hogy ez tényleg olyan jó-e nekünk.
Mindenkinek vannak megérzései, és van, aki nem is hajlandó másként dönteni, csak a megérzéseire hallgat. Mások úgy érzik, a megérzéseik eddig mindig félrevezették. Mi a helyzet velük igazából, és hogyan tudják segíteni a döntéseinket?
