Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Mindenkinek vannak megérzései, és van, aki nem is hajlandó másként dönteni, csak a megérzéseire hallgat. Mások úgy érzik, a megérzéseik eddig mindig félrevezették. Mi a helyzet velük igazából, és hogyan tudják segíteni a döntéseinket?
Gyakran előfordul, hogy inkább a megérzéseidre hallgatsz, és nem kezded el logikusan átgondolni a helyzetet vagy a problémát, amit meg kell oldanod? És be szokott jönni? Pedig az intuíció homályos, nehezen körülírható és rejtélyes jelenség – nagy kérdés, hogy honnan tudhatjuk, érdemes-e megfogadnunk, amit a megérzéseink súgnak? A Medium szerzője elmerengett a kérdésről, és szakembert is megkérdezett a témában.
Belső tanácsadóként működik
Általában két különböző, sőt akár ellentétes dologként tekintünk a megérzésekre és a racionális gondolkodásra, holott nagyon is összefüggenek egymással. A megérzések ugyanis akkor jelentkeznek, amikor az agy már összegyűjtött bizonyos információkat: ezek és a helyzethez kapcsolódó érzelmek hívják életre őket, amik aztán mintegy belső tanácsadóként igyekeznek bizonyos irányba terelni az embert.
Ez nem azt jelenti, hogy a megérzések által kijelölt irány minden esetben jó. Gerard Hodgkinson, az Alliance Manchester Business School viselkedéstudomány-professzora szerint az intuícióban rejlő legnagyobb veszély, amikor egy adott helyzetben összegyűjtött információkból hamis következtetések adódnak, vagyis a megérzéseink félrevezethetnek. Például az egyik barátod újabban furán viselkedik veled, ezért azt gondolod, hogy dühös rád (de nem az). Vagy nyaralás alatt kicsit eltévedtél, ott körözöl a egyik kerületben, mert azt gondolod, hogy a szállodád ott van valahol a közelben (de nincs).
Az is előfordulhat, hogy egy megérzés hamis, mégis hasznos tanáccsal lát el, például ha az étteremben valaki rosszul lesz a szomszéd asztalnál, ezért inkább úgy döntesz, rendelés nélkül távozol. Lehet, hogy a másik nem az ételtől lett rosszul, mégsem kockáztatod, hogy hasonló sorsra juss.
Gondold át a helyzetet
Daniel Simons, az Illinois-i Egyetem pszichológiaprofesszora szerint az első lépés mindig az, hogy átgondold, mennyi információval rendelkezel, illetve mennyi időd van dönteni. Ő azt tanácsolja, ha nem azonnal kell döntést hoznod, és kellően átlátod a helyzetet, akkor mindig a racionális, logikus gondolkodásban bízz, ne a megérzéseidre hallgass.
A megérzések akkor lehetnek hasznosak, ha nincs időd és/vagy elegendő információd ahhoz, hogy rendesen átgondold a helyzetet.
Ilyenkor az intuíciód képes betömni a lyukakat és jó következtetéseket adni. Minél több korábbi tapasztalattal rendelkezel valamivel kapcsolatban, annál biztosabb, hogy megérzéseid helyesek lesznek. Egy tűzoltó például képes előre látni, ha az oltás alatt álló épület nemsokára összeomlik, mert a munkája során számos hasonló helyzettel találkozott már. De nem kell ennyire specifikusnak lenni. Tegyük fel, hogy randira mész egy potenciális jelölttel, de a találkozásnál kiderül, hogy túlságosan emlékeztet valamelyik exedre és az ő rossz tulajdonságaira – ilyenkor a megérzésed arra figyelmeztet, hogy nem lenne jó még egyszer ugyanabba a csapdába esni.
Az előítélet nem megérzés!
Fontos továbbá, hogy ne keverd össze a megérzéseket a sztereotípiákkal és előfeltevésekkel. Lehet, hogy azért kezdesz szorongani a randi közben, mert a másik például ugyanabba a népcsoportba tartozik, mint az a bizonyos exed. De vigyázz, ez korántsem jelenti azt, hogy közülük mindenki rendelkezik azokkal a rossz tulajdonságokkal, mint a volt szerelmed.
Érzelmeid szintén nagy szerepet játszanak a megérzéseidben, ezért érdemes mindig átgondolni, mit is érzel. Hodgkins szerint ahelyett, hogy elfojtanád az érzelmeidet, inkább próbáld megérteni és belekalkulálni őket a döntés folyamatába. Meg kellene tanulni az érzelmek segítségével gondolkodni.
Végezetül előfordulhatnak olyan helyzetek, amelyeknél többedmagaddal kell döntést hoznod, és a többieknek ugyanúgy támadnak megérzései, mint neked. Ilyen helyzet lehet például, amikor egy orvosi teamnek kell nyilvánvaló tünet vagy lelet hiányában megítélnie, milyen további vizsgálatok, lehetőségek merüljenek fel. Persze itt is olyan megérzésekről van szó, amelyek az előzetes tapasztalatok alapján logikusnak mutatkoznak, azok közül igyekeznek kiválasztani a valószínűleg legcélravezetőbbet.
