A bevitt és leadott kalória egyensúlyánál azért sokkal több van a fogyás mögött. Például a személyiségünknek ez az alapvető jellemzője.
Van az a kedvelt gondolat, hogy agyunk kapacitásának csupán tíz százalékát használjuk ki. Szeretünk hinni ebben, és sok szuperintelligens hőst felvonultató film vagy sorozat alapul ezen a vágyon. Hiszen milyen jó is lenne, ha kiaknázatlan kapacitásainkat egyszer csak munkára tudnánk bírni, és gondolatban legalábbis sokkal több mindenre és sokkal gyorsabban lennénk képesek, mint jelen állapotunkban.
Mennyire hihetünk a pszichológiai tesztek eredményeinek, és milyen következtetéseket vonhatunk le ezekből? Pszichológus szakértőink megmondják.
Vajon a valóság lenne kissé unalmas, vagy néhányan azt gondolják, tájékozottabbnak tűnnek attól, hogy pontosan tudni vélik, mit permeteznek az utasszállítók és miért? Mi csábít egyeseket annyira az összeesküvés-elméletek felé, hogy amikor már a szakértők is cáfolják, még mindig ragaszkodnak a vélt igazukhoz? Vagy netán valóban ők tudják jól, és tényleg a földönkívüliek építették a piramisokat?
Nem a tudatlanságunk miatt hízunk el, a kezelhetetlen érzelmeink teszik. Interjú dr. Forgács Attila gasztropszichológussal.
A törtető, másokon átgázoló szemétládákat nem szeretjük. Mégis van egy hitünk, hogy ha igazán magasra akarunk jutni, akkor nem árt ilyennek lenni. Nemcsak nálunk van ez így, de amerikai és egyéb filmek-könyvek százai vannak tele önző, mindenkit rettegésben tartó, embertelen főnökökkel. Gondoljunk egy pillanatra borzongva Miranda Priestlyre, azaz Meryl Streepre Az ördög Pradát viselből… Kevés dolgot nem vizsgáltak még a pszichológusok, így természetesen ennek is utánanéztek, hogy tényleg szükséges-e átgázolni másokon, hogy megfelelő befolyásod legyen a munkahelyen?
A lassan negyedéve fennálló karanténhelyzetnek lehetett egy váratlan pozitív hatása bizonyos emberekre: a megkönnyebbülés. Miért is? Mert nem kell találkozniuk senkivel, és nem kell naponta többször is szembesülniük azzal, hogy valahogy ők másmilyenek, mint a többiek, nem passzolnak másokhoz. Nem kell a boltban és a munkahelyen azon törni a fejüket, hogy mit is mondjanak, amikor csevegniük kéne. Vagy a hátukon érezni a többiek furcsálló tekintetét, amikor mégis mondtak valamit, ami éppen pont helytelen volt. Nem kell azt érezniük, hogy kilógnak a sorból, mert otthon, szűk környezetükben teljesen okék lehetnek. Érezhető könnyebbséget hozhatott a járványhelyzet azoknak, akik mindig is furcsák, mások voltak.
A bizonytalanság nem egy égből a nyakunkba pottyant csomag, amivel vagy megver minket a sors-lottó, vagy nem. Számos apró hétköznapi szokással aktívan teszünk azért, hogy bizonytalanná váljunk. És hogy mi ebben a szuper? Az, hogy a káros szokásainkat felismerve és eldobva akár változtathatunk is helyzeten.
A kutyák az ember legjobb barátai és hűséges társai. A macskák meg valami fura, vagabund lények, akik igazából csak magukkal törődnek, nem kötődnek emberhez, csak helyhez, és ha a gazdájuk megfelelően simogatja és illendően finom falatokkal látja el őket, akkor esetleg némi kedvességben részesíthetik őket. Ez a kutyákkal elfogult sztereotípia – de vajon valóban így van?
Van egy kép, amit szívesen mutatunk magunkról másoknak. Szeretjük magunkat normálisnak, jófejnek, udvariasnak és rendes embernek mutatni. Aztán persze megvannak a mi kis titkaink is, amiket viszont a legkevésbé sem akarunk a külvilág tudomására hozni – legalábbis nem várjuk el, hogy mások az ilyen jellegű dolgainkkal foglalkozzanak. De mi van akkor, ha a „másik”, a telekszomszédunk, a szülőtárs, a kolléga a HR-ről pszichológus? Vajon ő jobban belelát az emberbe, mint amennyire ez kívánatos lenne?
A hatóságoknak nincs könnyű dolga, ha megbízható szemtanút keres. Összeszedtük, mi befolyásolja az emlékezetünket vészhelyzetben.
Nemrég a Dívány pszichológus szakértős rovatában négyen is írtunk arról, hogy hogyan lehet jól megvigasztalni másokat. Itt a tapasztalatainkra, összeszedett tudásunkra, személyes megélésünkre alapoztunk, nemrég viszont kijött egy tudományos kutatás eredménye is. A Penn State kutatói kísérletsorozatban vizsgálták meg, hogy melyek azok a mondatok, kifejezések, milyen az a támogatói hozzáállás, ami valóban segít annak, aki éppen bajban van.
